Századok – 1887

Jelentések a kutatások eredményeiről - Jelentés a maros-németi levéltárról Szilágyi Sándortól 50

66 JELENTÉS fiúvá-fogadás okiratát Eőssy 1598 máj. 10-én, Szent-Erzsébeten állitá ki Szőkefalvi Sámsondy András deák és Sárdi .Jankó Balázs hites személyek előtt. Az okirat elmondja, hogy Péchy Simon deák Eőssyt nemcsak mint szolga, hanem annál feljebb való hűséggel ápolta. Épen ezért őt mint a haza szolgálatára »elegendő és alkalmas embert« fiává fogadja, összes és tekintélyes javai örökösévé teszi, melyek magyar és székely területen feküdtek, nevét is ráruházza, hogy ezentúl az ő nevéről »Eőssy Simonnak neki tulajdon fiának« neveztessék. Ezen fiúvá fogadást Péchy máskép Eőssy Simon 1602 máj. 12-én Gyula-Eejérvártt átíratta és megerősíttette Báthory Sigmond fejedelemmel, kinek ő ekkor titkárja volt. Nevezetes, hogy ezt az okmányt maga Péchy is aláirta. Ugyanezen Báthory-féle okmányt Bocskay 1606. ápr. 24-én hasonlag átírta s megerősítette. Ebben Bocskay Péchyt intimus secretariusnak nevezi. Péchy ezt már nem irta alá. Az okmány a Történelmi-Tárban lát világot : a többieket a későbbi időkre vonatkozókat Szilády Áron fogja ismertetni. A ce 11e r is ták. Az 1659. febr.—márcziusi országgyűlésen, márcz. 20-án, midőn a porta által felvetett rendkívüli sarcz megfizetésére vonatkozó rendszabályokat tűzték napi rendre, felolvasták a fejedelmi előterjesztést, melyben a czellérséggel kötött szerződésre is volt czélzás. »Miféle szerződés?« kérdezték az elámult rendek, s kívánták, hogy terjesztessék elő. Fejérvártt van Mikó deáknál — mondá Járai a fiscalis uradalmak számvevője. A rendek erre felhívták Járait, hogy mondja el a szerződés pontjait — »nem tudok róla semmit« mondá ez. Ez alatt Sárpataky Márton közügyigazgató megírta a compulsorium mandatumot s kézbesítette Járaynak: »uram, ha nem akarsz jőni, ihol parancsolattal hívom Kegyelmedet. Hütöd szerént mondd úgy az hogy tudod.« Most már nem használt a tagadás s Járay előadta a czellérekkel kötött szerződés hat pontját. Érre bizony nagy vihar támadt a rendek közt, de végre is a Vl-ik articuluss'il jóvá hagyták a szerződést két évre. Ekkor volt először szó a czellérekről az erdélyi törvényekben : történetírásunk pedig annál többet, mi ebben a törvényben van, nem tud róla. Azok, kik a sóbányákat mivelték, azt a vizén (Maros-Szamos) elszállították a portusokról lerakó helyekről s ez volt a czellérkedés. Szövetkezetek ragadták ezt a kereskedést kezükbe s a fejedelmi kincstárba a kiváltságért bizonyos haszonbért fizettek. Két okmány van e levéltárban, melyek a czellérszövetkezet történetére a XYI-ik század végén nevezetes fényt derítenek : egy 1587-ből a dési czellérek szerződése Gyulafy Lászlóval, mikor a portust Zsibóról Őrmezőre tették át, s Báthory Zsigmond 1592