Századok – 1887

Értekezések - GR. LÁZÁR MIKLÓS: Erdély főispánjai 1540-1711. - III. közl. 610

614 ' gr. lázár miklós. vei, jó tanácsaival volt képes őt mérsékelni és fékezni. Ifj. Bethlen István, Zólyomi e Jonathánja, halála után a hiú és nyughatatlan Zólyomi Strassburg svéd követ invitálására hadat kezdett gyűjteni, hogy néhány ezer lovassal a svéd király mellé menjen. Szalárdi szerint : »miután a fejedelemnek is kedvetlenségét látná magához«, himezés nélkül hirdetgette, hogy a mely karddal fejedelemmé tette Kákóczit, azzal le is teszi őt.1

) Zólyomi törekvése, hadat vinni a svédek mellé, a fejedelmi tanácsot azon elhatározásra bírta, hogy »vennék tractára Zólyomival a dolgot és hínák bé, ha pedig az nem lehetne, dissipálnák hadait.« Kirendelték ellene a biharmegyei haddal Csomaközi András váradi alkapitányt, ki mellé fejedelmi biztosokúi Kékedy Zsigmond főudvarmester és Ibrányi Mihály adattak ; »kicsinyben mulék, hogy meg nem kellett véle harczolni,« azonban mint Kemény János írja, ki Zólyominak atyafia és barátja vala, »a commissariusok haddal, Zólyomi is hadával közhelyre mentenek tractára, és Zólyomi végzett ugy az commisariusokkal, hogy velek bejüne a fejedelemhez.« Zólyomi elhatározására Kemény János levele volt befolyással. Kemény János szerint: »bejűvén complánálták az dolgot, az mint lehete, egymásnak assecuratiókat adván, de az tracta alatt búcsúzik is vala udvari és mezei tisztitől, kiből örömest ki is bocsátják vala, hogy erőtlenebb legyen.« Az egyezkedés 1633. február végső és márczius első napjaiban folyhatott ; kapitányi tiszteiről Kemény János tanácsára nem mondott le, és Kemény figyelmeztetése következtetében tanácsosi állást sem fogadott el, mivé, állhatatlan eszű lévén, azért akarták tenni, hogy hamarább megejthessék. A fejedelmi udvarból eltávozása után, Magyarországra kiindúlásakor. szándokával, hogy a svéd mellé menjen haddal, mint Kemény irja, vagy hogy Waldsteinhoz csatlakozzék, nem hagyott föl, azonban miután Kemény János rávette őt, hogy azt a fejedelem beleegyezése nélkül ne tegye, a fejedelmi beléegyezés kieszközlésére felkérte Keményt, és ennek Gerenden márczius 14-én írást adott arról, hogy magát a fejedelem végzéséhez fogja tartani. Ekkori benléte alatt végrendeletet is írt gyalui várában, melynélfogva nejének és gyermekeinek hagyományozza javait. A Zólyomi gerendi kérésére még nem volt végzés hozva, midőn Zólyomi Magyarországról ismét beindult *) Ily nyilatkozatott mondott ő egyszer boros állapotjában azelőtt is, hogy Gyalut kapta, ezt pedig valószínűleg főispánná kineveztetésekor kapta 1632. november előtt, e tájban még ifj. Bethlen István is életben volt. Ekörül is működött hadfogadásban ; idősb Bethlen István irja, hogy Bákóczi ingerlette rá mind őtet mind ifj. Bethlen Istvánt, és »mikor látta volna Rákóczi az vitézlő rendnél nagy tekintetit Zólyomi uramnak, parancsolt osztán, hogy elboesássa fogadott népét.«