Századok – 1887

Könyvismertetések és bírálatok - TAGÁNYI KÁROLY: Salamon Ferencz: Budapest története II. és III. k. 48

54 TÖRTÉNETI IRODAI,ОМ. »Budapest Történeté«-nek L. kötetében, fővárosunkat Acquincum néven, mint egy nagy római várost virágzása tetőpontján hagytuk el. Nagyságát hadi fontosságának köszönheté, mihelyt tehát azt elveszítette, buknia kellett. Ez be is következett а IV. század második felében, midőn a római birodalom két részre szakadt, nyugatira és keletire. E megoszlás azelőtt is, többször, előfordúlt de mindig csak ideiglenesen s bizonynyal olyankor sem Acquincumnak használt. Most azonban, liogy a szakadás véglegessé vált, Sirmium a mai Belgrád vette át Acquincum szerepét, ez lévén a határvára nyugati és keleti birodalom között. Cserébe dicsőségéért, Acquincum pusztulása lassúbb s nem oly erőszakos, mint, Sirmiumé és vidékéé, nem lévén annyira kitéve a barbár népek áradatának. Nem is hódító népek erőszaka teszi tönkre Acquincumot s a római czivilizácziót, de az azok hadaival ide sepert szláv népek csendes, de biztosabb irtása. A hódítók csak rabigába hajtották a rómaikat, de a szláv népek szolganép lévén, rabszolgákra nem volt szükségök, inkább kiirtották. (Innen vau, hogy a hódító faj ezért leggyakrabban el is pusztult, s végre szolgáik kerekedtek fölül, míg a szláv népekkel ez ritkán történt.) A szláv népáradat Acquincumot is így pusztítja el, sőt egyszersmind, mivel hadi rendeltetésének hasznát nem veheti, ott, is hagyja. Lakóhelye — a leendő főváros magva — ezentúl nem O-Buda, de Pest lesz. Itt találják meg a, barbárok a legalkalmasabb réveket, átjárókat bárkáik számára, amikre a hídépítő római sohasem volt rászorulva. Salamon ki is méri azt a terűletet, melyen az akkori Pest feküdt. A mai Barátok-tere, Hatvani-utcza és Károlykaszárnya helye ez, mint a város legkiemelkedőbb pontja. A magyarok e helyen egy kisded szláv bolgár helységet találtak, kiktől Pest nevét is nyerte. De a kicsiny helységből lassankint a környékbeli kereskedelem vízi útjainak góczpontja, virágzó, gazdag város lőn. A természet kedvezéseihez járultak még, talán már a XI., de mindenesetre a XII. században királyainktól nyert szabadalmai is, melyek Pestet a többi városok rovására emelték nagygyá. Csakhogy mialatt városunk rohamosan nőtt, biztonsága mindinkább kérdésessé lőn. Nem a védfalak hiányában volt a baj, de a nemzeti véderő hanyatlásában. Az ősi taktika, melynek eleme a síktér volt, feledésbe ment, az erődökre támaszkodó nyugatihoz pedig még várak hiányoztak a kellő számban. A síkon fekvő Pestnek létele pedig csakis védelmétől függött. A tatárjárás jóformán védtelenül találta hát az országot, nyomában mindenütt irtózatos gyökeres pusztúlás lesz. A gazdag Pest egyetlen nagy rommá lőn, lakosai levágva vagy széjjelszórva az országban. A tatárjárás vihara, alig hagyott valamit épen, legelőiről kellett keedeni mindent. De a katastróphának két vigasztnyujtó