Századok – 1887
Könyvismertetések és bírálatok - TAGÁNYI KÁROLY: Salamon Ferencz: Budapest története II. és III. k. 48
51 TÖRTÉNETI IRODAI,ОМ. nyugatabbra húzódtak, jobban tartvaa többé-kevésbbé hasouló taktikájú keleti népektől, mint sem a Nyugattól. Külföldi kalandozásaik ösztöne és sikere is ezen óvakodásban rejlett, bár— mint szerzőnk kifejti —kalandozásaik katonaiak, nem nomád hadjáratok voltak.1 ) Érdekes az is, hogy Salamon a német városok keletkezésének okát — némileg méltán is — éppen e külföldi kalandozásokban keresi. Máshelyt az Anjoukról szólván, új és termékeny ideát hoz forgalomba, midőn azzal magyarázza sikereiket s azt a nagy pártot, mely elébb Dalmácziában, azután hazánkban melléjük csatlakozott, hogy e párt az Anjoukban Velencze kereskedelmi túlsúlyának megfékezését látta és remélte. Mátyás király cseh politikáját is kereskedelmi szempontból ő teszi először megfontolás tárgyává. De minek folytassam. Munkájának minden lapja elárúlja, hogy itt önálló öntudatos íróval van dolgunk, a ki nem másolja az előtte megírott dolgokat s bizonynyal nem puszta feltűnésből mond újat. Nem rajta múlik, ha sok dolgon neki először kell gondolkoznia, ha elődei nagyobb fontosságot tulajdonítottak új adatok kikutatására, mintsem a régiek megértésére. Sőt valóságos élvezetet találtak benne s találnak ma is, ha adataikkal magyarázat helyett t meglepetést, zavart, complicátiót okozhatnak. Fővárosunk helyrajzírói példáúl, nem elégedtek meg azzal — a mi már szintén eléggé zavaros — bogy Pestet, mivel szlávúl kemenczét jelent, a németek O/ennek, Budát meg latinúl s bizonynyal a magyarok is Pesí-ujvárnak hívták, hanem még egy Új vagy Nagy Budát is fedeztek föl hozzá. Salamon persze könnyű szerrel czáfolja meg e fictiót. Az ő reális érzékét újdonságok meg nem vesztegethetik. Az adatokat fontosságuk s nem érdekességük szerint mérlegeli. Egy magyarázat neki többet ér száz curiózumnál, bármily pikánsak legyenek is azok. Az igazságnak ez önzetlen keresése, melyet az adatok meg nem zavarnak, útjáról el nem térítenek, csak fokozza és teljesebbé teszi valóságérzetét. A dolognak nem csupán reális színt, tartalmat tud kölcsönözni, hanem kellő viszonyba is. tudja hozni másokkal, nemcsak megköti azt, hanem helyzetét a dolgok egész sorozatában meg tudja határozni. Arról van szó, hogy a dolgokat csak egyenkint-e, vagy összes viszonyaikkal együtt, egyszerre is, képesek vagyunk-e fölfogni ? Amúgy csupán tartalmukat értjük meg, így logikájukat is. Vegyünk egy dolgot példáúl az árumegállítás jogát. Ez fölhatalmazta középkorban a városokat arra, hogy az ott átutazó kereskedőket megállíthatták s azoknak portékájukat ott kellett eladniok. Ilyesmi ma, a Cobden századában, égbekiáltó zsarnokságnak *) Hozzátehetilök a magunk részéről, hogy egyáltalán ferde fölfogás a honfoglaló magyarokról, mint nomádokról beszélni.