Századok – 1887
Értekezések - FEJÉRPATAKY LÁSZLÓ: A pápai adószedők Magyarországon a XIII. és XIV. században - I. közl. 493
a xiii. és xiv. században. 501 ezüst márka szerepel, melyből napidíjail ) s az al-tizedszedők költségei 620 márkánál többet emésztettek föl. A gyűjtött pénzekből kisebb összegeket azon a vidéken helyezett letétbe, hol a pápától nyert utasítása értelmében leginkább tartózkodott, a zágrábi egyházban s egyes kanonokoknál és a topuskoi monostorban ; míg a pénzek legnagyobb részét, 2081 márkánál többet, a pápai kamara egyik bankáránál a firenzei Alfani kereskedőczégnél helyezett el. 2) A lengyelországi gyűjtés messze fölülmúlta a hazánkbelit. Az eredmény mintegy 6262 márka, melyből a beszedés költségeire 723 márkánál több esett. A szlavóniai, vagyis a dalmát provinciában gyűjtött tizedekről más pénznemben számol be. Gyűjtése 4735 velenczei libránál többet eredményezett, mely összeg márkákban (10 librát egy márkának véve) csak mintegy 474-re rúg. Ez összeg csekély volta a dalmátiai egyháznak kis kiterjedését és aránylag szegény voltát eléggé bizonyítja. A három ország tizedeinek hovafordításáról Gellért számadásából megtudjuk azt, hogy a tizedek, melyeknek czélja a szentföld fölsegélése volt, nem jutottak el rendeltetésük helyére, hanem belőlök Anjou Károly Sicilia és Nápoly királya, ki a jeruzsálemi király czímét is viselte, és fia Sánta Károly salernoi berezeg kaptak segélyt Sicilia védelmére és megőrzésére. Ez a szentföldnek csak igen is közvetve válhatott javára. Modenái Gellért tizedszedői működése e számadással megszűnt ; fáradozásainak jutalmát a cajazzoi püspökség adta meg* melynek székében 1283—1293 évek közt vele találkozunk. De a tizedgytijtés ügye még nem volt lebonyolítva ; maradtak behajtatlan hátralékok, még az évekkel az előtt kivetett liuszad-adóból is. Mindezeknek számbavételére, a folyamatban levő gyűjtések ellen*) Magyarországi működéséért napidijak fejében 351 »libras sterlingorum« számít föl ; igy tehát hazánkban száziizenhét napot töltött. 2) E márkák alatt, Salamon fejtegetéseit véve alapúi (Budapest tört. III. 132 s köv. 1.) a »marca Tuionensis«, a toursi márka értendő* mely hazánkban ekkor az uralkodó súly volt. E márka 244—250 gramm közt ingadozott. Tekintve, hogy a 173—176 grammos budai ezüst márkát inai értékben 24 frtra teszik, a toursi márka 34 forintra, tehető.
