Századok – 1887

Értekezések - DUDÁS GYULA: Szerb volt-e Szerémi? 462

KÜLÖNFÉLÉK. SZERB Y0L T-E SZEKÉMI? A hajdankorban nem volt ritka azon eset, bogy egy-egy jeles férfiút, ki tettei vagy szellemi művei által több-kevesebb halhatatlanságra emelkedett, az eredetét fedő homály következtében, több vidék, vagy több város tartott fiának. Nem ritka azonban nálunk sem az az eset, hogy polyglott országunk nemzetiségei jogot formálnak egy-egy jelesünkre. A tapasztalat azt mutatja, liogy számos jeles hazafi emelkedik ki csaknem naponkint a nemzetiségek sorából, s el kell ismernünk, hogy nem egy kitűnő magyar hazafi volt eredetére nézve idegen nemzetiségű. Yannak azonban a magyarországi nemzetiségeknek oly emberei is, akik majdnem valamennyi jelesünket idegen eredetűnek szeretnék feltüntetni, s akik lépten-nyomon azt hirdetik, hogy Magyarország szellemi és anyagi nagyságát a nemzetiségekből kikerült s jó magyar hazafiakká vált idegen eredetű férfiaknak köszönheti. E törekvés egy csekélyebb árnyalatát mutatja az a körülmény is, hogy némely szerb író Szerémi Györgyöt, a XYI-ik század e furcsa, de mégis kiváló historicusát, szerb eredetűnek tartja. E nézet egészen határozott alakban mindjárt akkor nyilvánult, midőn a Monumenták első kötetében Szerémi emlékirata napvilágot látott,1

) s azóta nemcsak többször ismétlődött, hanem ma már a szerbek közt, — úgy látszik — általánossá is vált. Mielőtt Szerémi nemzetiségére nézve véleményünket nyilvánítanók, vizsgáljuk röviden, mire szokták alapítani állításaikat azok, akik őt szerbnek tartják. Szerémi a szerbek magyarországi ősfészkében, a Szerémségben, Kameniczen született s a szerb nyelvet tökéletesen birta. E kettős körülményt tagadni annál kevésbbé lehet, mert ezekről az emlékírónak reánk maradt műve maga tanúskodik. A 12-ik fejezetben ugyanis a Szerémséget nevezi otthonának, a 22-ik fejezetben pedig világosan megjelöli szülővárosát. 2) A mi a szerb nyelvben való jártasságát illeti, erre nézve bizonyságúl azon szerb szavak és mondatok szolgálhatnak, melyek Ï) Szrbszkii Lyetopisz. 1858. évf. II. köt. 1 — 71. 11. 2) Szerémi Gy. Emlékirata. Mon. Hung. Hist. I. 31 és 56. И.