Századok – 1887

Könyvismertetések és bírálatok - DEÁK FARKAS: Bosznia és Herczegovina. Útirajzok és tanúlmányok írta Asbóth János 450

Történeti irodalom. 455 ségét. A római kornak ismertetése után következnek az ős bosnyákok, a keresztyénség, a bogumilek sajátságos puritán-protestáns felekezete, minden ponton mutatkozó emlékeivel s örök időkre való sírköveivel és csodálatos történetével, mely csaknem a jelenkorig megtartotta befolyását s egyszersmind legfőbb oka volt, bogy a török megfészkelte s különösen hogy oly sokáig tartotta magát Boszniában. Uralkodó eszmék némi nemzeti öntudatosság s a keresztyén-bogumil korban ugy mint a mahomedán korszakban bizonyos vad fanatismus. Legnemesebb érzéseik szerelem, barátság, hazaszeretet oly szenvedélyesek, hogy igen hamar torzulnak vad fanatismussá, habár gyöngéd óráikban szelídebb tündéreknek a népköltészetnek is gyakran áldoznak. Alig hisszük, mikor olvassuk, pedig bebizonyítva látjuk író által, hogy e bogumilek aróm. kath. vallás pártolása miatt nem szerették a magyar királyokat. Dicsőség legyen régi szent királyainknak, ha ennél nagyobb bűnök nem volt s nagyobb ügyetlenséget nem követtek el ! De az kimutatható, bogy régi királyaink s régi kormányaink is nagy súlyt fektettek e tartományok birtoklására, s Árpád-kori királyainktól kezdve Mátyás királyig mindenik királyunk feladatának, sőt szigorú kötelességének tartotta e tartományokat birtokba venni s megtartani. Régi várai, városai, templomai, zárdái, hidjai s más építészeti maradványai már csak alig képesek a multat összekötni a jelennel s ha hozzávesszük történetét, irodalmát, költészetét, akkor is marad elég homályos rész e mystikus tartományok ismeretében. Asbóth kedvteléssel, mondhatni szeretettel adja elő tanulmányait, de akár a sajátságos gentryt, akár az iparos osztályt, akár a tarka népet fesse, mindenütt öntudatosan, nyugodtan jár el, ügyesen, érdekesen ír, csak a mű vége felé van a stylus élénkségének némi hanyatlása.x) Ha felemlítek néhány sajtóhibát, s ugyanannyi tollhibát, hogy például (II.k.212. lap) Dositheus Obradovics 1729—1881-ig, 152 évig élt; — hogy továbbá 219 (II. k.) lapon jegyekkel helyett ezekkel van szedve s hogy végre II. k. 142. lapon a mohácsi csata 1526. augusztus 6-ikára van téve s még egy pár apróság, — elmondottam kifogásaimat, melyek a nagyban derék és szép munkában elenyésző csekélységek. Nem mellőzhetem el a tanúságos értekezést, mely Bosznia czimeréről szól s melyben teljesen igazat adunk szerzőnek, midőn Bosznia ős czímeréűl a koronát állapítja meg (de hogy azt miért nevezi liliomosnak, az nincs bizonyítva sem Míg az egész első kötetben alig fordul elö a »folytán« szónak kétszer vagy háromszor helytelen alkalmazása, addig a második kötetben egy lapon (201) egymásután háromszor botránkoztat e barbarismus a különben szépen írt munkában. 30*