Századok – 1887

Értekezések - MAJLÁTH BÉLA: Tanúlmányok a történelmi kiállításból - I. közl. 435

438 TANuLMÁNYOK elv miatt, hogy idegen ilynemű kiállítások miatt a tárlatokat, még csak ideiglenesen sem csonkíthatják meg, minthogy saját látogató közönségüket, saját gyűjteményük teljes egészével kell kielégíteniük, s ez indokból, daczára a személyes kutatásnak és felkeresésnek, sem Münchenből, sem Nürnbergből, sem Wurtemberg, sem Badenből, sem Berlinből, hol a hadi zsákmányok legnagyobb része össze van gyűjtve, a kiállításra egy darabkát sem lehetett megszerezni. Mindamellett azonban, azon szíves előzékenység által, melylyel a gráczi »Landstandisches Zeughaus«, a bécsi es. kir. »Arsenál« gyűjteményét kivételesen a kiállítási bizottság rendelkezésére bocsátotta, pótolva lett nagy részben azon hézag, mely a németországi nyilvános gyűjtemények tagadó válasza által előállott. A muzeumok ilyetén eljárásának épen ellenkezőjét tapasztaltuk a magányosoknál, kik azon korbeli történeti ereklyék birtokában, a Budavár bevételének eseményéhez fűződő emléktárgyaikat a külföldről, a kiállítás részére gyakran felszólítás nélkül is felajánlották; mi a kiállítás iránt felköltött érdeklődésnek kedvező jeléül volt tekinthető. Ilyen körülmények között méltán várhatta és várta is a kiállítás rendezősége a hazai közönségtől, hogy a bennünket legelső sorban érdeklő kiállítás történelmi becsét a hazai muzeumok és magángyűjtők emeljék azon színvonalra, melyen az, a hiányosság, a hézagosság helyeit eltüntetve, a hasonló kiállítások sorában elfoglalhassa az azt megillető helyet. S ha tekintve a kiállítás összeségét, az a nyújtott történelmi momentumoknál fogva egészben véve sikerültnek mondható, x-észleteiben messze elmaradt attól, a mit a történeti mozzanatokban gazdag eseményre vonatkozólag kiállítani lehetett volna; mert bátran merjük állítani, hogy mind az, a mi a történelmi kiállítás keretében felvehető volt, a tulajdonosok által öt tized részben be nem küldetett ; s mig a teljes elismerés adójával tartozunk a herczeg Eszterházyaknak, I)ezseőffy Pálnak, a magyar nemzeti muzeum régiségtárának, Bubics Zsigmond apák-kanonoknak, Lanfranconinak s a többinek azért, hogy a történeti kiállítás egészben sikerült; nem sajnálhatjuk eléggé, hogy a részleteiben bizony nagyon hiányos kiállítást az indolentia okozta, mely vagy csekélylette a történelmi érdekeltség felköltését, vagy nem akarta levonni a tanúlságos eredményeket, melyek instructiv haszna mindig vívmány a tudományos czélok megközelítésében. Sajnálatunkat kell kifejeznünk kivált Erdély közömbösségeért, szemben a kiállítással, mert a török hűbéri viszonyoknál fogva a XVII. század emléktárgyaiban oly gazdag részek, az akkori sajátos culturális tényezők között élt felsőbb rendű és köznemesi családok, érdekes emléktárgyak birtokában levén, sem a kolozsvári muzeum-egylet, sem a nagyszebeni Bruckenthal-féle