Századok – 1887

Értekezések - GR. LÁZÁR MIKLÓS: Erdély főispánjai 1540-1711. - I. közl. 400

408 GR. LÁZÁR MIKLÓS. / Körtvefájai Kovácsóczy István. (Lásd Marosszék.)1

) Kovácsóczy István, K. Farkas és barmai Farkas Kata fia. Fejérioegye főispánja 1608—1610. Ez utóbbi évben, részes lévén aKendy és Kornis-féle összeesküvésben,notáztatott és elveszti főispánságát. Bethlen Gábor fejedelemnek, ki alatt a nóta alól feloldoztatott. secretariusa. Főtitkári minőségében többszöri követje a fejedelemnek : 1614-ben a pozsonyi országgyűlésen, 1616. és 1620-ban Prágába a császárhoz. 1621-ben ország kancellárja lett és 1624-ben mint követ megy a császári udvarhoz a béke végrehajtására. Kancellársága mellé 1625-ben Marosszék főkapitányságát kapja. 1627-ben, ez év nyarán, lesz Tordamegye főispánja is, és a fejedelem halála után Brandenburgi Katalin (kinek pártjához tartozott 1630-ban), Bethlen István és I. Rákóczy Gryörgy alatt is cancellár, consiliarius, marosszéki főkapitány, és Tordamegye főispánja. Bethlen Istvántól zálogba kapta 1630-ban Grörgény várát. Az eperjesi tractáról, hol mint követ működött, betegen jővén haza, meghalt a görgényi várban 1634. október havában. Rákóczynak »olyan hasznos főúri hivétűl való megvallása nem kicsin kedvetlenségére esék.« 2

) Gyerömonostori Kemény Boldizsár. Kemény Boldizsár, János és Sarmasághy Anna fia. Előbb Lándoron azután Bükkösön volt a lakfészke. Az 1576-ban Báthory Istvánt a lengyel királyságra kisérő testületnek tagja volt. 1587-ben az udvarnál szolgált, a dézsmaárendából szolgáltatták ki fizetését és négy lova számára az élelmezést. Kemény János irja, hogy az országnak interregnumjában, 1600-ban, a mely időben Csáky István volt fővezér (országgenerálisa), Csákynak Kemény Boldizsár udvari kapitánya vala. A Báthory Zsigmond által 1602-ben Déváról Bástához küldött követség tagja, honnan visszajőve, letartóztatta őt Székely Mózes Szászvárost. Székely Mózesnek is követe 1603-ban Jeremiás moldvai vajdához, mely követség felhozásánál a történetíró sorai : »vir magno loco natus, et ad res quaslibet dextre obeundas prudens.« Székely Mózes eleste után a császárnak hűséget »Székely főtisztek 1562-től 171 l-ig« czimii kézirat! munkámban. 2) Szalárdi, M. Krónika.