Századok – 1887

Könyvismertetések és bírálatok - VÁMBÉRY ÁRMIN: Magyarországi török kincstári defterek ford. Velits Antal bevezette és sajtó alá rendezte Kammerer Ernő 361

TÖRTÉNETI IRODALOM. .'557 Iában mindenkinek, ki hazai történettel foglalkozik. II. Miklós gróf élete 1701. óta egészen összeforrott hazai történetünk egyik leghíresebb alakjával, II. Rákóczi Ferenczével ; sorsuk közös ; az 1703-ban megindúlt nagy szabadságháborúnk története pedig Rákóczién kívül leginkább Bercsényi személyes sorsán fordúl meg. Azon fejezeten kívül, melyben az 1697-iki hegyallyai zendülést írja le Thaly, és a mely nézetünk szerint e műnek irodalmilag legkimagaslóbb és legsikerültebb része, az olvasó figyelmét különösen a két utolsó fejezetre hívjuk fel, melyekben a szabadságháború kezdő korára nézve1

) felette érdekes részleteket tudunk meg hazai levéltárakból merített egészen új adatok alapján. Ellenben Bercsényinek a franczia külügyminisztérium levéltárában őrizett emlékiratai és Du Héron marquisnak követjelentései, melyeket Thaly jelen kötetében értékesíthetett először, megvalljuk, kevésbbé elégítették ki felcsigázott várakozásunkat. Ezzel nem akarjuk fontosságukat tagadni. Hiszen in extenso még nem ismerjük ez emlékiratokat és relatiókat ; különben az a jelentőségük már most is kiviláglik, hogy Rákóczi Ferencz Önéletrajzának megbízhatóságát bizonyítják. Magyarországi török kincstári defterek. Kiadja a m. tud. akadémia történelmi bizottsága. Fordította Dr. Lászlófalíi Velics Antal. Bevezetéssel ellátta és sajtó alá rendezte Kammerer Ernő. Első kötet. 1543 —1635. Budapest, az Athenaeum r.-társ. könyvnyomdája 1886. — 8-adr. LY. és 467. 1. 1 phototypiai melléklet. A török államigazgatás történetét még eddig nem ismerjük. Ezt pedig annál jobban lehet sajnálni, mert valamint politikai történelmének egyes mozzanatai azon alkatrészekre utalnak, melyekből az idők haladtával az alig harminczezer főre rúgó török sereg a majdcsak tizenöt millió lelket számláló oszmán nemzet lett, épúgy az államigazgatás története azon szellemi befolyásokat mutatná ki, melyek Oszmán óta egészen a török birodalom hanyatlásáig az állam gépezetére hatottak. A török közigazgatás első forrását kétségenkívűl Iránnak régi párszi culturájábau kereshetjük. Ezen cultura tudniillik alapul szolgált azon általunk bámult arabok, névszerint Abbaszidák művelődésének, melyen az imámát elbukásával a szultánát emelkedett. A történetből tudjuk, hogy valamint a művészetek s a tudományok egyes ágai, úgy a kormányzat alapeszméi, ha mindjárt mohammedán színezettel is, de valójukban perzsa eredetűek voltak. Nemcsak Maaniún és Harún-alrasíd idejében, de jóval későbben is perzsa szellem volt *) 1703. évi június hó közepéig.