Századok – 1887
Tárcza - Vegyes közlések - 284
TÁRCZA. egyház és esperesség tiszteletbeli felügyelője, az egyetemes evang. egyház legfőbb törvényszékének bírája, hites ügyvéd, pozsony városi képviselő, társulatunk régi tagja s a magyar nemzeti törekvéseknek nagylelkű híve és pártfogója f. é. január hó 28-án meghalt Pozsonyban 84 éves korában. A boldogult a protestáns egyházi autonómia egyik tántoríthatatlan oszlopa volt. A felügyelői hivatalt harmincz évnél tovább viselte s különösen a »pátens korában (1859-ben) tüntette ki magát erélyes föllépése és magatartása által. A pozsonyi evang. egyház »pátens« elleni mozgalma irányadó volt a többi protestáns egyházakra nézve is. Áldás a boldogult hamvaira ! — BÁRÓ AroR KÁROLY rendkívül gazdag proelamatió és hírlap gyűjteményét az erdélyi múzeumegyletnek hagyományozta, s örökösei e hagyományt azzal toldották meg, hogy a gazdag Apor-könyvtárnak azt a részét, mely nincs meg a múzeumban, ennek adományozzák. Valóban nemes és hazafias tett, mely megérdemli, hogy dicsérettel jegyeztessék fel. Szabó Károly már át is nézte a czímtárt, s egy pár száz munkát ki is jegyzett. — A HARMIXCZAS ÉVEKBEN KELETKEZETT CASINOK sorban ülik meg fennállásuk félszázados évfordúlóját, s kiadják annak történetét vagy az ünnepély leírását. Jó gondolat és követésre méltó példa — mert minden ilyen casino története egy darab mívelődés-történet. Legközelebb a szilágy-somlyói casino adta ki 1882-ik évi jul. 9-én tartott ünnepély alkalmával elmondott elnöki beszédet, mely rövidbe foglalva, a casino történetét mondja el. Somlyó a régi Partiumnak előkelő városa, központja a vidék intelligentiájának s kivált a 48 előtti politikai életben előkelő szerepet vitt, melyet a forradalom után is meg tudott tartani. Az emelkedett hangú megnyitó beszédből látjuk, hogy e casino a politikai életben is szerepet játszott. Az absulutismus alatt a felbomlás szélére jutott, de mégis fen tudta magát tartani, s az alkotmány helyreállítása után is régi hagyományaihoz híven részt vett a közéletben. A füzetet azok névsora zárja be, kik ez 50 év alatt tagjai voltak. — HORVÁT DÖME alapító tagtársunk »Az 1790—1-iki országgyűlés történele« czimü nagy, két kötetre terjedő munkáját sajtó alá adta s az már a jövő hónapbau meg fog jelenni. Ez az országgyűlés történetünkben bizonyos tekintetben fordúló pontot képez, mert a későbbi fejlődések alapja legalább kezdeményezöleg ott vettetett meg. Örvendetes, hogy olyan féfiú vállalkozott megírására, ki a szükséges históriai és politikai előtanulmányokkal bír e nevezetes munkához s ezenfelül még legkiválóbb jogtudósaink közé tartozik. — GRÓF API'OXVI SÁNDOR alapitó tagtársunk a dr. Márki Sándor által a magyar utazókról tartott népszerű felolvasás alkalmából egy hozzánk intézett levelében Maximilianus Transylvanusra vonatkozólag fölemlíti, hogy ezen utazónak s egy hires jelentés szerzőjének állandó helye van a magyar irodalom történetben anélkül, hogy eredetéről s hazájához való viszonyáról valami pozitiv adattal birnánk. Talán ideje volna e kérdést tisztába hozni. S ez alkalomból fölveti a kérdést, ha
