Századok – 1887
Értekezések - SCHMIDT VILMOS: Báthory Gábor és Bethlen Gábor viszonya a lengyel koronához - I. közl. 14
A LENGYEL KORONÁHOZ. 1.21 rozásra birta, hogy önvédelemhez folyamodjanak s erre nézve a nemesség elégedetlen elemeivel szövetkezzenek oly czélból, hogy együtt tűzve ki a lázadás zászlaját, fegyveres kézzel lépjenek föl a király és tanácsosai ellen s tőlök erőhatalommal kicsikarják azt. mit ezek eddig a teljes joggal kérelmezőktől megtagadtak. ') A mozgalom élére nem más, mint Zebrzydowski Miklós, krakai vajda állt s hivei annyira el voltak tökélve mindenre, hogy elégetve magok után a visszavonulás hidjait 1607 junius 21-én a királyt trónvesztettnek, Lengyelország királyi székét pedig megüresedettnek nyilvánították. Mivel pedig ugyanottan Báthory Gábor, az egykor annyira szeretett Báthory István lengyel király unokaöcscse kiáltatott ki az egyedül elfogadható trónjelöltnek 2) " egyszerre kittint, hogy Gábor e magasröptű terveit s az azok f valósítására alkalmazott eszközöket régóta előkészítette s az ügyet folyton igen nagy figyelemmel kisérte. I Mindez csakhamar hebizonyodott, midőn a királyi hadak a fölkelőket megverték s a vezérek podgyásza a győző fél kezébe került, ki megtalálta ott Báthory Gábor levelezését a zendülőkkel. E levelezés nem engedett kétséget az erdélyi fejedelem I vakondok munkája iránt 3 ) s nagyon természetes, hogy a lengyel kormányférfiak, miután teljes bepillantást nyertek Báthory Gábor cselszövényeibe, a veszélyessé vált embert és minden cselekedetét szakadatlanul szemmel tartották s tájékozást igyekeztek szerezni mind arról is, a mi további viszonyát az elégedetlenekhez illette. És ez a lengyel király hivei részéről nem az óhajtott eredmény nélkül történt. Már azon királyi utasítás, mely a Zolkiewski Szaniszlóhoz. a korona leghívebb és Zamoyski János elhunyta óta (j 1605-junius havában) legtekintélyesebb tanácsosához küldött Sutowski nevű papnak 1607. deczemberében adatott4 ), a Báthory-féle párt-1) A király és senatus elleni fegyveres fölkelést, mely már Nagy Lajos Magyar- és Lengyelországok királya alatt 1380-ban is előfordult, azóta pedig gyakran ismétlődött, a lengyelek »rokosz«-nak nevezik, mely szó a magyar »Rákos «-sal függ össze. 2) Naruszewicz 138. 1. 8) Kobyerziczki, Lubienski, Nicsiecki, Prasecki és mások krónikái erről ritka egyértelműséggel következőket jelentenek : »Repertae sunt in ipso, in quo certatum est, ad Guzovo loeo, descriptae Gabrielis Batliorei, Transilvaniae principis ad Herbertuin litterae, quibus ille conditiones suscipiendi regni Poloniae si rex imprimis eo pelleretur, offerebat vei potius oblatas acceptabat. Nota inanus, notum signuui dubitationem omnem eximebat.« 4) II. számú okmány a mellékletben.
