Századok – 1887

Könyvismertetések és bírálatok - BOROVSZKY SAMU: Anglia története korunkban írta Charty Justus ford. Szász Béla 169

TÖRTÉNET! IRODA LOM. 171 gal bíró adatok, kénytelen a saját, és esetleg a mások magyarázatával beérni, s e magyarázatok mélyre nem hatolhatván, rendszerint a dolgoknak csak külső kürülményeivel bajlódnak. Hogy úgy szóljunk, az író journalistai felületességgel kénytelen tárgyalni a jelent s ez a felületesség aztán nagyon sokat ront az író hiteléből ; bár kötelességem megjegyezni, hogy e felületesség mellett is nagy érdeme lehet, ha t. i. korának világnézetét, érzését és egyes kérdésekre vonatkozó felfogását, mintegy árnyalásképen munkája keretéül alkalmazza. Mac Carthy művének megvan az a hátránya, hogy könnyed felszínesség uralkodik rajta. Yalóban ha könyvének egyes fejezeteit olvassuk, mintha összegezését látnók a hírlapi véleményeknek és bármily jóhiszeműséggel festi az egyes tényeket kihatásukban, mintegy meg vagyunk róla győződve, hogy a későbbi kor historicusa azon tényekből más consequentiákat fog levonni. De viszont az is igaz, hogy a ki Mac Carthy könyve nélkül akarja majd egykor Anglia mai képét szem elé tárni, annak munkája tökéletlen lesz, mert Mac Carthy egyenes tolmácsa a korában nyilatkozó hangúlatnak és felfogásnak. / Es épen ez a körülmény az, mely kiválólag becsessé teszi a kortárs elbeszélését. Ez fogja a jövőben részére biztosítani a maradandóságot. De a jelen figyelmét is méltán megragadja ez a munka ; mert hiszen a jelennek ismerői, úgyszólván tanúi vagyunk mindnyájan s mintegy önkénytelenül is meg akarunk győződni, hogy vajon az író helyesen itél-e a korunkbeli eseményekről. S az író helyzete ennek következtében épen nem könnyű; ő tudja jól, hogy a közvélemény egyszerűen elitéli, ha esetleg valótlanságot vagy helytelenséget állít. A jelenkor történetírója, ha munkájának csak némi becset tulajdonít is (és melyik író nem tulajdonít ?) köteles igazat, mondani s kénytelen minden pártszínezetet kielégíteni. Mac Carthynak ez a kötete a keleti kérdéssel, 1853-on kezdődik s folyik benne Anglia története 1866-ig, a midőn Eyre kormányzó a jamaikai lázadást elfojtotta. Ha csak néhány fejezetet olvasunk is el könyvéből, mindjárt szemünkbe tűnik a kortárs egy nagy előnye azon írótársai felett, a kik a régmúlt idők elbeszélői. Ez a jellemek domborítása. Szereplő alakjai, a kiket maga is szemtől-szembe ismer, mintha megelevednének előttünk. A főbb szereplők jellemrajzát nem is említve, Macaulay, Oarlyle vagy Mill példáúl pompásan vannak néhány lapon jellemezve. Általában Mac Carthy Justin előadásával kárpótol azokért a hiányokért, melyek a történeti okiratok nem használhatásából munkájában mutatkoznak. Előadása művészinek mondható; öntudatosan alkalmazza a gúny fegyverét, a hol valamely félszegség