Századok – 1887

Könyvismertetések és bírálatok - L. B.: Palissy élete és művei írta Farkasházi Fischer Jenő 161

TÖRTÉNETI IRODALOM. szorgalmas kísérleteinek gondos megfigyeléséből. »Tudom — igy szól Palissy a Discours Admirables előszavában — bogy lesznek, a kik gúnyolni fognak, lehetetlennek tartván, hogy egy ember, a ki nem tud latinúl, ismerhesse a természet tárgyait ; azt fogják mondani, hogy nagy merészség részemről, kikelni a hírneves régi bölcsészek ellen, a kik a természet dolgairól írtak és bölcseségük hírével betöltötték az egész földet. Tudom, hogy mások, a külszín után ítélve, azt fogják mondani, hogy én csak egyszerű kézműves vagyok. Könyvemben csakugyan vaunak dolgok, melyeket a tudatlanoknak bajos lesz elhinniök.« О azonban, »elejét veendő a rágalmaknak,« meghívja a kételkedőket, hogy azon muzeumszerű gyűjteményben, melyet berendezett, saját megfigyeléseik és a teendő kísérletek alapján győződjönek meg állításainak igazságáról. Szóval Palissy azok közé tartozik, kik a scholasticismus nyűgétől szabadon, a természeti tünemények vizsgálásában az inductiv módszert honosítják meg legelébb, és ez által nem kis lendületet adott a tudomány modern irányának. Látni való, hogy gondolkozó művész volt. Személyének azonban ez csak egyik fele. E kézműves czéhhez tartozó Palissy — Fischer e könyve meggyőzött bennünket erről — valóságos költő, lia nem tudjuk is hogy versekbe öntötte volna érzelmeit. Mert költészet magyarázza csak meg Istenről alkotott fogalmát, költői szive magyarázza meg azt, hogy lelke egész hevével a hugonották pártját fogta és megosztotta szenvedéseiket, valamint költői kedélye fejti meg agyagalkotásainak néhány legeredetibb sajátságát. Ily sokoldalú művészeket, minő Palissy is volt, a világtörténelem egyetlen kora sem volt annyira képes nevelni, mint a renaissance, és Palissy csakugyan a franczia renaissance egyik legkiválóbb alakja. O, ki XII. Lajos idejében született (1510-ben) átélte I. Ferencz és négy követőjének uralkodását és csak az első nagy Bourbon király, IV. Henrik trónrajutása után halt meg (1590-ben) ; ily módon tehát átélte Francziaország felépülésének e nevezetes korszakát, melyben a franczia szellem magáévá tette az olasz renaissance vívmányait és Páris vált a nyugat fővárosává. Leginkább I. Ferencz király (1515— 1547.) az, kinek neve a franczia renaissanceéval szorosan összeforrott. Csak Mátyás királyéhoz vagy X. Leo pápáéhoz hasonlítható udvara. Tudjuk, hogy alig foglalta el királyi székét, maga köré gyűjtötte a legnagyobb tehetségeket. Személye irodalmi és művészeti központ lőn. És a midőn 1527 után Róma Bourbon hadai által kiraboltatván, e város addigi hírnevének és prestige-ének jelentékeny részét elvesztette, és midőn a reformokkal fellépő pápák szerzetesekre 11*