Századok – 1887

Értekezések - THALY KÁLMÁN: Bercsényi ismeretlen emlékirata XIV. Lajoshoz 1701. 1

XIV. LAJOSHOZ. 7 lenne idejök a távolabb fekvő vármegyék nemességét összegyűjteni és fölkelésre kényszeríteni, s így a törvényhatóságok legnagyobb része szabadon el fogná ismerhetni királyul Agostot, a ki viszont Sziléziát is könnyű szerrel meghódíthatná : mert a császár többi tartományainak első sorban a saját biztonságukra kellene gondot viselni, minthogy a magyarok fegyvert fogtak s határaikat fenyegetik. A császár tehát, hogy többi tartományait megmenthesse: kénytelen volna átengedni Sziléziát. Ehhez járulhatna még az, bogy a bajor választó-fejedelem, fölhasználván a magyar fölkelés okozta zűrzavart, a maga hadaival beütne a szomszéd Austriába. Attól sem kellene tartani, kivált ez esetben, hogy a császáriak biztosított visszavonúlási terűletet nyerendnek a Duna jobbparti országrészekben. Mert a császári kormányzat elleni gyűlölet oly élénk mindenütt, hogy az ország azon részének lakói is bizonyára készek lennének a járomnak lerázására társaikkal kezet fogni s a nemzet többi részének példáját követni. Elég volna e czélból csak egy gyönge hadosztályt általbocsátani hozzájok, úgy, mint akkor történt, a mikor Thököly Pozsony alatt táborozik vala, (1683. nyarán). Ugyanis ő ekkor csak ezer főnyi csapatot küldött át a Dunán, — s az egész nép és nemesség hozzácsatlakozván, Styriára rohantak. A töröktűi visszafoglalt részekben, Budától le a határokig, Arad, Szeged, Eszék és Pétervárad kivételével valamennyi helyőrség csupa ráczokból áll. Ezeket a múlt évben gyarmatosítani akarták és adókat vetni reájok : ellentállottak s fegyvert fogtak ; adójukat katonai végrehajtással csikarták ki. Ezért nagyon elégületlenek s könnyen lázadásra volnának ők is bírhatók. Az ország azon részeiben Thököly szervezhetné a fölkelést, miután már biztosítani fogta Erdélyt, a hol minden egyetlen csata megnyerésétől függ. О az aradi helyőrséget minden közlekedéstől elvágva, Temesvár felé nyomúlhatna Szegedhez. Az idő és alkalmatosság mutatná meg, hogy mit kellene tennie azután. Ha pedig a lengyel király nem akarná Sziléziát megtámadni s általában nyilt háborút kezdeni a császárral : akkor a következő tervet ajánlanám. О szabadságolna három vagy négy ezredet, melyeket a legkeresztyénebb Fölség zsoldba fogadna, s hozzájuk még két vagy három lengyel ezredet toborztatna, a mint