Századok – 1887

Értekezések - SCHMIDT VILMOS: Báthory Gábor és Bethlen Gábor viszonya a lengyel koronához - II. közl. 97

112 BÁTHORY ÉS BETHLEN VISZONYA napja, hogy hozzám megérkezett Kornis János úr az erdélyi vajda küldötte. Tegnap megbízó leveleivel magam elé bocsátottam. A mit velem szóbelileg közölt, ezennel közlöm fenségeddel. Sok mindent mondott, hogyan kívánja az egyetemes kereszténység üdvét, mennyire óhajtja ezen korona javát, melylyel, mig Erdély egyesítve volt vele, az ország legjobb idejét élte. Említé, hogy még a múlt évben is, midőn Skender pasa hadikészületeiről Moldván át hírt vett, erre király ő felségét figyelmeztette, épen úgy most is, midőn Skender pasa szándékairól a respublica tartományaira értesült, erről ő felségének és néhány senatornak közlést tett. Es most nevében küldöttei beszélik el Skender pasa hadikészülődéseit, melyek figyelmet érdemelnek ; hogy ez nem csekély számú derék hadat vont magához Boszniából, Horvátországból, a szerbiai területről, Maczedoniából, melyekkel szemben a silistriai, bulgáriai és thracziai csapatok számba sem jöhetnek. E közben sok mindenféle került szóba, melyet itt mellőznöm kell. Az erdélyi vajda úr azt tanácsolja, hogy az ellenséget nem szabad csekélybe venni. Azt is elmondta a követ, hogy Skender pasa, midőn •— jóval a mostani viszályok keletkezése előtt — az erdélyi vajdát az erdélyi uralomba bevezette, azon alkalomból, hogy Wielamowski a mi embereinket Báthory Gáborhoz küldé, a vajda úrhoz a következő szavakat intézte : »Reménylem istentől, hogy nem halok meg addig, mielőtt e népet (a mi nemzetünket érti) össze neui zúzom« Ez okból azt tanácsolja, hogy a legnagyobb mértékben óvakodjunk tőle s ne bízzunk szép szavaiban. Mert még lia a portától a leghatározottabb tilalmakat kapná, akkor is mihelyt az alkalom egy jutalmazó vállalatra fölmerülne, ezt felhasználni semmikép sem mulasztaná el. Csak akkor nem fog ártani, mikor nem tud. E követ továbbá azt is mondta — s ez a leglényegesebb, — hogy urához ugyanezen Skender pasa ösztönzésére különböző időben tíz csausz is érkezett levelekkel, hogy 15.000 emberrel bármikor Skender pasához csatlakozzék. Most, nyolcz nappal e követ elindúlása előtt (és utazása Bialogrodból — Gyulafejérvár — két egész hetet vett igénybe) az erdélyi vajda a török császártól szigorú parancslevelet kapott, hogy minden körülmény közt saját szeméhTében is lehető nagy haderővel Skender pasához vonuljon. Minthogy nem szabad vonakodnia, mert úgy szólván egészen kezökben van, el kell magát határoznia. Elindúlt tehát s ide nyomúl Brassón és Tatroson át Jasszi felé, Skender pasát oldalt hagyva ; de igéri és biztosít minket e követe Kornis által, ne tartsuuk részéről semmi ellenségeskedéstől ; inkább segíteni, mint ártani akar nekünk. Ha kiegyezési tárgyalásokra kerülne a dolog, igyekezni akar, hogy azok reánk a legjobb feltételek mellett menjenek végbe, s hogy akármit fog a törököknél a mi javunkra megtudni, erről minket értesíteni akar. Es ez ezen követség veleje. Minő előre föltett szándékkal tette ezt, iaten tudja. Az idő majd utólag ki fogja tüntetni. Még mindig nála vau Dworzycki, kit a király parancsára az ö felségével való tárgyalások után oda küldöttem. Ez a követ (Kornis) Dworzvckit. még három napi járásra és senkitől nem bántva találta Gyulafejérvártól. Mihelyt Dwor-