Századok – 1886

Tárcza - Irodalmi szemle - 925

926 TÁRCZA. tett másolatokat ; a kiadás pontossága Óváry Lipót érdeme. Ezen munka elsőrangú forrás gyanánt fog szerepelni Bethlen történetéhez, mert a velenczeiek ez időben minden udvarnál tartván követeket, ezek jelentései kiterjedtek minden országra ; s hogy Bethlen működését mily fontosnak találták, bizonyíték a számtalan dispaceio, melyeket erre vonatkozólag a signoriának küldöttek, melyek ezen könyvben találhatók, valamint ások tanácshatározat, melyekben egyenesen meghagyják a követeknek, hogy Bethlen terveiről, szándékairól, tetteiről mennél elébb új tudósításokat küldjenek. De ha végig futunk a könyvön, láthatjuk, hogy Bethlen maga is sokszor küldött követeket szövetkezés czéljából, már 1620-ban s azután ismételve, és hogy a kereskedés élénkítésére is mily sokat tett a fejedelem. A követek jelentéseiben meg épen számtalan új adatot találunk, melyek sok, még eddig homályban levő kérdést egész új világításba helyeznek s Bethlennek rendkívüli szellemét, munkásságát, merész terveit, összeköttetését és szövetségét az angol, a németalföldi, dán, az orosz stb. udvarokkal, oly fényesen bizonyítják, hogy bizton mondhatni, Bethlen Gábor történetének teljes megértéséhez és megírásához e könyv nélkülözhetlen kútfő, s az Akadémia igen fontos szolgálatot tett az európai történetírásnak ezen diplomáeziai emlékek kiadása által. A vaskos kötet tartalmát csaknem kizárólag latin és olasz okiratok teszik : s épen ezért igen üdvös dolog lett volna, lia a bizottság legalább egy pár száz példányt a külföld számára latin czínnnel és előszóval ellátva bocsát könyvkereskedésbe ; így azok is, kik a liarmincz éves háború történetével foglalkoznak, alkalmat nyertek volna e nagybecsű collectiót felhasználhatni. A könyv bővebb ismertetésére visszatérünk. — »A POSTAINTÉZET MAGYARORSZÁGON« czím alatt Hilberth Károly négy füzetre tervezett munkát indított meg, mely ez intézetnek keletkezését, fejlődését s működését vázolja kezdetétől napjainkig szóval annak egész történetét. A munka immár befejezéséhez közeledik, — mert három füzet jelent meg belőle, s mert már nagy része előttünk levén, Ítéletet is formálhatunk róla. Jó és derék monographia az, mely helyét emberül megállja. Hüberth alig talált valami előmunkálatot, neki egészen járatlan uton kellett haladnia. Igaz, hogy 186 7-ben indáit meg »Posta Közlöny« czím alatt egy szaklap, mely olykor a postászat történetére vonatkozó adatokat, okleveleket közlött, de mind az csak nyers anyag s magában is csekély volt. A mi adat ezenkívül egyik — másik szakfolyóiratban megjelent, az is épen oly kevés volt, mint az, mi egyik- másik történeti munkában elszórtan látott világot. Sok fáradsággal lehetett tehát aránylag kevés adathoz jutni, melyek együtt véve is hézagosak voltak, ritkán fliggöttek össze, s biztos tájékozást sem nyújtottak mindig. Hüberthnek ilyen körülmények közt át kelle kutatnia a megjelent forrásmunkákat, hogy pótolhassa a hézagokat legalább annyira, a mennyire lehet, a mult század elejéig s alapos szakembernek lennie, ki az európai posták történetét jól tudja. És ő emberül megoldotta feladatát. Könyve egy korunkban nagy lendületet vett institutionak egész fejlődését felöleli s