Századok – 1886

Értekezések - VÁROSSY GYULA: Antiochiai Anna magyar királyné származása és családi viszonyai 867

SZÁRMAZÁSA És CSALÁDI VISZONYAI. 871 nagy hírnévre tehetett volna szert : azért a fejedelemnő tauácsosbnak tartá szándékát egyelőre titokban tartani, míg választottjának alkalma nyílik magát hősi tettek által érdemesíteni a fejedelmi koronára. Ily alkalomra az akkori háborús időkben nem sokáig kellett várakozni. Az 1152. év november havában egy hatalmas török sereg hirtelen Jernzsálem városára csapott, hogy azt rohammal hatalmába kerítse ; de az őrség hősiesen visszaverte a támadókat, mialatt a Nápolynál (Szichem) (Nabulus) táborozó királyi derékhad szemben támadta a futó ellent, úgy hogy a török sereg csaknem teljesen megsemmisült, 6000 halottat hagyván a csatatéren. ') Ezen győzelem által felbátorítva a keresztények a következő évben a természet és védművek által rendkívül megerősített Askalon tengerparti városnak ostromához fogtak. A harczosok mindkét részről a, vitézség csodáit művelték. Még javában folyt a véres munka, midőn Chátillon Rajnaid egy napon azon kéréssel járult királya elé, adná belegyezését az antiochiai fejedelemnővel kötendő házasságához. Kérelmét kétségkívül kiváló katonai érdemek támogaták ; mert a királynak egyetlen ellenvető szava sem volt a kissé meglepő kívánságra ; s így a menyegző még az ostrom tartama alatt végbement, mindazoknak nem csekély meglepetésére, kik az igénytelen franczia lovagban eddig nem igen sejték a jövendő antiochiai fejedelmet.2) Maga tyrusi Vilmos is, a Szentföld jeles történetírója, igen kicsinylőleg nyilatkozik Rajnáidról, őt egyszerű zsoldos vitéznek és mintegy közembernek nevezi, és Koustancziának vele kötött házasságában valóságos mésalliance-ot lát.8

) Pedig a dolog nem egészen úgy állott. Rajnald ugyanis — mint mondám — az ősnemes franczia Ch'itillon családnak volt ivadéka, mely Châtillon-sur-Marne várostól vette eredetét és nevét, és már a XI. században kiváló szerepet játszott Erancziaországban. így 1033-ban Chátillon Guido ült a rheimsi érseki széken és két fivére, Gerváz és Miiét szintén előkelő állást foglaltak el. 4) Ugyanazon század utolsó negyedében a család feje és ősi birtokának tulajdonosa egy másik Guido volt, kinek Choisi Irmengarda nevű nejétől négy fia született, u. m. I. Galcher, Germund, Savigny !) Guil. Tyr. i. h. 695. 1. 2) Guil. Tyr. i. h. 695—701. 11. 3) I. h. »Domina Constantia, domini Eaymundi Antiocheni principis vidua, licet multos inclytos et nobiles viros, ejus matrimonium ^ppetentes, more femineo repulisset, Rainaldum de Castellione quemdam stipendiarium militem, sibi occulte in maritum elegit, non sive multorum admiratione, quod tam praeclara, potens et illustris femina et tarn excellentis uxor viri, militi quasi gregario nubere dignaretur.« 4) Gallia Christiana, XI. 65. 1. »