Századok – 1886

Tárcza - A M. Történeti Társulat közgyűlése - 81

82 TÁRCZA. így a megválasztott elnökök jövőre is Ipolyi Arnold, br. Kemény Gábor és Pulszky Ferenez. Br. Kemény éljenektől kisérve, elfoglalván ismét elnöki székét s megköszönvén az líj választás által nyilvánuló bizalmat, a választmányi tagok választására szavazatszedő bizottságul kijelöli Torma Károly elnöklete alattTagányi Károly és Kammerer Ernő tagtársakat. Szavazás alá kerültek az 1883-ban választott s most kilépő igazg. v. tagok, s Bottka, Szalay és br. Nyáry elhunytával megüresedett választmányi tagsági helyek. A szavazatszedő bizottság eltávozván, a. titkári jelentést olvasta fel a társulat múlt évi működéséről — Szilágyi Sándor főtitkár betegsége által akadályozva lévén — a segédtikár. A titkári jelentés a következő : Titkári jelentésemet egy örvendetes hírrel kezdem meg, mely a magyar történetírás minden barátját az elismerés és öröm érzetével töltendi el. A Zichy-codex V-dik kötete már tényleg sajtó alatt van. Mintegy nyolez év óta szünetel ez iigy a család nagynevű derék seniorának : gróf Zichy Károlynak halála óta. Többször meghiúsúlt kísérlet után választmányunk novemberi zárt ülésében újból felvette ez ügyet s most már nemcsak a seniorátushoz, hanem a megboldogúlt pártfogó fiához is, gróf Zichy N. János úrhoz fordult azzal a kéréssel, hogy a család egy ötödik kötettel, addig is, mig a vállalatnak újabb felelevenítése megkísértetnék, a már megkezdett cyclust fejezze be. Hiszen a Zichy-codex volt az első, mely példát mutatott Magyarország főurainak, hogyan örökítsék meg családjaik történeti szereplését ; ne maradjon hát éppen az első úttörő egy befejezetlen irodalmi torso. Egy pár nap se telt el a kérelem elküldése után s megjött a válasz: »Szívesen fáradozom —— írá a nemes gróf, — a magyar történelmi tudomány fejlesztésében, s épen boldogult atyám iránti pietasból is, ki egyike vala az elsőknek, aki családi archívumunkat a magyar tudománynak megnyitotta, ennek félbenszakadva maradnia nem szabad.« A nemes gróf csak azt kötötte ki, hogy ez Y-ik kötet már 1886-ban elhagyja a sajtót, kijelentve levelében, hogy ő és gróf Zichy Ferenez volt konstantinápolyi nagykövet ő nagyméltósága, ketten fedezik a kiadás költségeit, reményt nyujván arra nézve is, hogy a későbbi kötetek megjelenését is igyekezni fognak lehetővé tenni. A családi és köztörténetre vonatkozó okiratok gazdagon lesznek ezen kötetben is képviselve s a szerkesztést ugyanazon gondos kéz vállalta el : Nagy Imre úr, ki az előbbi kötetek kiadását vezette. A nemes gróf, egy igazi magyar mágnás mintaképe, tudomány és művészetkedvelő, hazafias és áldozni kész, a nevezetes családnak egy másik kiváló tagjával valóban hasznos szolgálatot tettek történetírásunknak és szolgáltak családjuk dicsőségének is, mely a hazáéval századok hosszú során át össze van forrva. S most áttérhetünk társulatunk mult évi működésének rövid vázlatára. Ennek mozzanatai közt kiváló fontos helyet foglal el a történeti congressus, mely ez évben társulati kirándúlásunkat pótolta s azokat, kik a történeti kutatás és történeti tanítás terén fáradoznak, e nyáron díszes