Századok – 1886

Tárcza - Folyóiratok szemléje - 838

84.0 TÁRCZA. — A FIGYELŐ ok t. füzetét Kanyaró Ferenez nyitja meg »Zrínyi a liadiró« méltatásával. Bövid hadtörténeti és hadászati fejtegetés után áttér a XVII. sz. harczmód ismertetésére, s kikel az ütközet kerülgető huza-vona »olasz liarezmód« ellen, melynek nálunk Montecuccoli volt az utolsó képviselője. Zrinyi elitélte e harczmodort s nemcsak híres vitairatában száll szembe Montecuccoli val, de élesen bírálja a hírhedt olaszt és félszeg elveit (a szt. gotthárdi győzelem ki nem aknázását stb.) többi munkáiban is, melyekből Kanyaró részletesb mutatványokat közöl. A hadtudományokat a XVII. sz. elején a német egyetemeken is kezdik tanítani. »De látunk-e Zrinyi koráig csak egyetlen egy magyart is azoknak hallgatói között ?« kérdi Kanyaró, a ki azt hiszi, hogy az első volt Bethlen Miklós, kit a »Zrinyi híre vette rá, hogy az utrechti egyetemen a »fortificatoriat« hallgassa.« —- Anélkül, hogy a Zrinyi érdemeit kisebbítenők, mint a ki csakugyan első hadászati írója századának ; azt felelelhetjük, hogy igenis látunk a Zrinyi fellépése előtt is magyar ifjakat, a kik a német egyetemeken a hadászatot hallgatják. Ott van, csak hogy egy példát említsünk, az 1 630-as évek elején az a magyar colonia Leydenben, a melyből a jóhirü várépítő Haller Gábor vált ki, a ki a német egyetemeken tanulta többed magával a fortificatiót, s a szerint építette Jenő, Görgény, S.-Patak, Gyalu stb. várait. De azért igaz marad, hogy Zrinyi óta van tudományos hadi irodalmunk. A második czikk : Szinnyei Gerzson, s.-pataki tanárnak Fáy András felett tartott emlékbeszéde, Kohányon 1886. máj. 30-án születése 100-adik évfordulóján szülőháza emléktáblával való megjelölésével alkalmával. Takács Sándor nagy méltánylattal ismerteti Péczeli József műfordításait, Váli Béla Kuthy Lajos életét és munkáit jellemzi. Csaplár Benedek ismert alapossággal folytatja Révai sikertelen törekvéseit az egyetemi tanszékre. Szinnyei repertóriuma számot ad a hírlapokban megjelent irodalmi közleményekről. — Az ARCHAEOLOGIAI ÉRTESÍTŐ okt,. füzetében Dr. Boncz Ödön folytatja vázlatait a magyar viselet történetéből, ez alkalommal a honfoglaló magyarok két fegyverzeti alkatrészéről, a pánczélról és kardról, továbbá az ős magyar viselet ékszereiről emlékezik meg. 0 az eddigi hiedelemmel szemben, hogy a honfoglaló magyarok görbe kardot viseltek, azt tartja valószínűnek, hogy a magyarok és az előttünk Ázsiából jött népek (hunok avarok stb.) inkább egyenes kardokat használtak, míg a mongolok, tatárok, hunok már inkább görbe kardot viseltek. — Ingvald Undset (Christianiából) a K.-Európában lelt ó-etruszk háromlábak-ról értekezik szép képmellékletekkel. Torma Károly egy római katonai elbocsátó-levelet (tabula lionestae missionis) ismertet, melyet Maros-Keresztúron találtak s tulajdonosa gr. Lázár Jenő felküldött a n. múzeumnak. E diploma valódi gyöngye az eddigi hasonló leleteknek, egyrészt teljességénél fogva, másrészt mert csukott állapotban kerülvén elő, a két bronzlap középen dróttal lévén szorosan összekötve, megismertet a római katona elbocsátó levelek zárási módjával. A római világból eddig ismert hasonló emlékek sorozatában ez a 83-ik, a melyből