Századok – 1886

Könyvismertetések és bírálatok - d.: PETZ G.: A magyar hunmonda 78

78 TÖRTÉNETI IRODALOM. sürgette, lei a Verseghy rendszerét megbuktatni iparkodott s mind nyelvészeti, mind történelmi működésével erősebb nemzeti irány­nak volt ékesszólója és bajnoka. Mintegy örökölte a Horváth István hazafi lelkesűlését, ki, úgy látszik, példáuyképe volt nem annyira a történelem, mint a nyelvészet terén. Czuczor épen oly nyíltan, épen oly önérzettel hirdette nyelvünk ősrégi voltát a maga philosophiai álláspontjáról, mint a- mily hévvel fordúlt mindjárt pályája elején az újítók felé, a kiknek érdemeit mind régibb, mind újabb orthologusaink sokszor nagyon kétesértékűek­nek tartják. Ivoltai jobbára elfogadja a vádakat, de azért kegye­lettel szól hőséről mindenütt, s ez, néhány jellemző új adat felho­zása mellett, legnagyobb érdeme. DR. VÁCZY JÁNOS. A Magyar Húnmonda. A budapesti hir. mayyar Tudomány-Egyetem bölcsé­szeti karától jutalmazott pályamunka. Irta Petz Gedeon. Budapest, Franklin-Társulat. 1885. Ismeretes, hogy újabban a magyar húnmondát, melyet azelőtt kizárólag nemzeti hagyománynak tartottak, majdnem minden a. krónikások által feljegyzett részletében, egyszerű kölcsönzésnek, tiszta könyvmondának nyilvánították. Es e nézetet komoly írók hir­dették, nagy tudományos készültségre támaszkodván. Gyulai Pál fel­szólalt ellenök a »Budapesti Szemlé«-ben arra figyelmeztetvén őket, hogy e kérdésben is közbűi lesz az igazság. Majd Heinrich Gusztáv az Etzelburg és a magyar húnmondáról írt kitűnő értekezésében a húnmonda egy részletéről nagy valószínűséggel kimutatta, hogy azt nem is meríthették krónikásaink máshonnan, mint a magyar hagyományból. Egyszersmind erős logikával támadta meg azokat, kik lehetségesnek hiszik, hogy Attila és a húnok tettei bár Európa­szerte foglalkoztatták a népek képzeletét és mély nyomokat hagy­tak a legkülönbözőbb nemzetek mondáiban, csupán azon népek képzeletére nem lettek volna hatással, melyek ott laktak, hol Attila székelt és eltemettetett. A Heinrich által használt mód­szert egyik tanítványa, az előttünk fekvő fűzet szerzője, kiterjesz­tette a húnmonda minden részletére a legnagyobb elismerésre méltó szorgalommal és kritikai tapintattal. Munkája első felében részletesen összehasonlítja a magyar és az idegen húnhagyomány anyagát, a második felében pedig megállapítani törekszik az össze­hasonlítás eredményeit. Lássuk előbb a részletes összehasonlítást. A húnmonda első része addig terjed, mig a húnok elfoglalják Pannóniát. Ez a rész majdnem teljesen kölcsönzés. Csupán a nőrablást elbeszélő részleten vehető észre a monda vagy a mese

Next

/
Thumbnails
Contents