Századok – 1886
Értekezések - LOVCSÁNYI GYULA: Adalékok a magyar-lengyel érintkezés történetéhez - V. közl. 692
A MAGYAR-LENGYEL ÉRINTKEZÉS TÖRTÉNETÉHEZ. 693 mely a Róbert Károly által megalapított, Lajos által keresztül vitt lengyel-magyar uniót volt újra megtestesítendő, ós Zsigmond által a két koronának viselője még a cseh koronát is magáénak nézhetvén, egy nem megvetendő szláv birodalom keletkezését könnyen eszközölheté. — De a Borbála és Ulászló között kötendő frigy természetellenesnek ismertetett Krakkóban. Ezt Borbála nem tudta, Ulászló pedig könnyen felfogható okból előre tudtára nem adta, s így történt, hogy Borbála a cseh hussziták legyezgetésével fogott tervének kiviteléhez. Podjebrád meg lőn nyerve, s Prágába lengyel követség érkezett, hogy e terv foganatosítását megbeszélje. S midőn ennyire jutott a dolog, a lengyelek most hirtelen más fordulatot adandók a fejleménynek. Zsigmondtól Ulászlónak és fivére Kázmérnak fiukúl fogadását kérték, nőkűl pedig Albert leányait számukra. Zsigmond e kérelemben természetesen csak az elhunyt lengyel király politikájának : az osztrák ház hatalmának megszorítását láthatá feléledni, míg magyar hívei függetlenségöket félthették a tervezettől. A királyi helybenhagyás elmaradt, és Zsigmond a Cilley-ház törekvésére figyelmessé téve, Borbálát őrizet alá helyezé. Albert azonban trónra lépte után nemcsak szabadságába visszahelyezé, hanem egyéb birtokaihoz évi 12,000 aranyat is utalványozott neki tisztességes eltartásul, nyilván azon czélzattal, hogy a nőt ez által a maga ügyének megnyerje. De csalódott. Borbála pártja Csehországban nem akará királyúl ismerni, s nyomban a lengyel Kázmért, Ulászló testvérét kinálta meg a koronával. Ulászló fegyverrel is kész volt öcscsének ügyét támogatni, s midőn a cseh katholikusok 1438. jun. 29-én mégis királyúl koronázták Albertet, egy lengyel sereg a kelyhesekkel egyetemben a katholikusok fosztogatásához fogott, Ulászló pedig Sziléziába tört, de hallván, hogy Rozgonyi István vezetése alatt magyar sereg Lengyelországbakészűl törni, visszatért. — E közben(tán aug. végén vagy szept. elején) a lengyel urak levelet intéztek a magyarokhoz, tudtokra adván, hogy a moldvai vajda által a töröknek legközelebb bekövetkezendő hadjáratáról értesültek, mely veszélyre való tekintetből Ulászló az öcsc.sét elismerni nem akarók ellen hadat vezetend, hogy aztán az egyik ellenséget legyőzve, a magyarok által felkéretve, nekik segélyt nyújthasson a török ellen. Végül felhívják a magyarokat, hogy a követek számára menlevelekről gondoskodjanak. A levél nyilván Kázmér részére akará hajlítani a magyarokat, elibök állítván a nagy veszélyt, mely Konstántinápoly felől közelget, hogy a cseh ügyektől elvonja, — mint az a levélben olvasható benevolentia, bonae conditiones et respectas, melyekhez a segély köttetett, világosan bizonyítja. A magyar urak szeptember 15-én budai gyűlésökből határozott hangon vála-47*
