Századok – 1886

A budavári 200-ados emlékünnep (sept. 1.) - Emlékbeszéd gróf Széchen Antaltól 672

EMLÉKBESZÉD. tíSJ résében ő neki volt Lipót császárral együtt legnagyobb része. Buda visszafoglalásában nem volt ugyan Sobieskinek többé része ; de kétségkívül ő volt vitéz seregeivel együtt, annak egyik legfényesebb úttörője. Es ha a fölszabadítandó Magyarország gyászos állapotjára pillantunk vissza és hálás visszaemlékezéssel tekintünk azokra, kik a császári és a német fejedelmi hadakkal egyesülve, azt Bécs alatt győzedelmesen előkészítették, nem minden megilletődés nélkül észlelendjiik a történelem azon komoly tanúságát, hogy a hazafiúi lelkesedés és a hősiesség magukban nem elégségesek a népek és államok biztosítására, hogy csak a nemzetközi viszonyok kellő mérlegelése, a természetes támaszok idejekorán fölismerése és szerves fölhasználása, az ősi szabadság igényeinek bölcs kiegyenlítése : a rend és a hatályos törvényes kormányzat kellékeivel képes fönntartani és állandósítani mind azt, mit a nemzeti szellem százados működése szerzett és a hazafias hősiesség dicsőített. Bécs fölszabadításáig és annak első benyomása alatt háttérbe szorúltak egyelőre a nyugot európai nemzetközi bonyodalmak és ellentétes igények, és ha rövid idő múlva éreztették is bénító befolyásukat ; az még sem volt elég jelentékeny arra, hogy az első meghiúsúlt kísérlet után, Buda visszafoglalásának vállalatát távol és bizonytalan időre elhalasztassa, vagy a háború folytatását megakassza. Holaharczias tények lépnek előtérbe, ott azokat illeti a szó, kik emlékük megünneplésére azok hőstetteinek képét föleleveníteni, és a történelmi kutatás szövétnekével azokra új világot és fényt árasztani hivatottak. Budának visszafoglalása nem volt kiválólag magyar fegyverek győzelme ; győzelme volt egy közös czél elérésére egyesűit erőknek és főleg azon lovagias vitézséget a kötelességérzet lelkesedésével párosító katonai szellemnek, mely Európa számos harczterein mindinkább kifejlett és melynek Buda előtt a lotharingiai herczeg volt egyik legfényesebb képviselője. Az ott működő magyar dandárok, és vezéreik a Pálffyak, Esterházyak, Batthyányak, Barkóczyak, mind a vár vívásában, mind a vívás lefolyását biztosító ismételt ütközetben a török fölszabadító sereggel katonai erényük kitűnő és a vívás eredményére döntő befolyású tanúságait nyújtották, és Fiáth, Ramocsaházi, Petneházi, Pechmannal együtt, megbízható tanúságok alapján, a várfalak megszállása elsőségének tekintetében vetélkedőleg említtetnek, bármelyik lett légyen is közölök az, ki vetélytársait a bátor tettben megelőzte. AVellington herczeg messzire terjedő csatatéren, ily elsőségi igények jogosúltságának eldöntését félig a lehetetlenségek közé sorozta. De ha Magyarország fővárosának visszafoglalásában a magyar hadtestek számszerint nem egészen az