Századok – 1886
A budavári 200-ados emlékünnep (sept. 1.) - Emlékbeszéd gróf Széchen Antaltól 672
EMLÉKBESZÉD. tíSJ ben ; választáson nyugvó igényével, egy másik választás, moly örökösödési szempontokra s szerződési jogezímekre is támaszkodva, a Zápolya párt politikai irányzataival és közjogi fölfogásaival egyenes ellentétben állott; és ilyen maradt a viszonyok képződésének fővonása Zápolya János Zsigmond haláláig. Bocskay István föllépésével kezdődött a főleg sérelmi és vallási magyar belháborűk hosszú sora, melyeknek eseményei és czéljai kiindúlási pontjukon túlmenve, Bethlen Gábor és még első Rákóczy György idejében is a nagy európai bonyodalmakkal, irányzatokkal és küzdelmekkel öntudatosan összeszövődtek ; míg elébb és utóbb, a mennyiben azokkal összeköttetésbe léptek, jelentőségöket sokkal kevésbé merítették ezen rendszerint ingatag és meddő nemzetközi combinatiókból, mint a hazai viszonyokból és politikai .irányzatokból. A portával szemben a zsitvatoroki béke után mindinkább állandósíttatott, a béke és fegyverszünetek ismételt megújítása és meghosszabbítása alakjában, azon sajátszerű viszony, mely Magyarországra nézve egy kedvezőtlen béke minden hátrányával bírt, anélkül hogy a biztonság és nyugalom előnyeit nyújtotta volna. A westphaliai békével egy bizonyos lélekzési szünet látszott megnyílni Európa kifárasztott és elgyengült népei előtt, de fenmaradt a harmincz éves háború gyászos hagyománya és eredményeként a katonai szellem azon elvadúlása, mely a középkor gyakran kegyetlen, de lényegében lovagias hadviselésétől ép oly távol esett, mint a későbbi rendes seregek becsületérzéstől áthatott fegyelmétől és szervezetétől, az egyéni vitézség ezen leghatalmasabb támaszától, s a hadvezéri képesség legbiztosabb eszközétől ; évek hosszú során át keservesen tapasztalta a magyar nép minden oldalról ezen elvadúlt szellem nyomasztó súlyát s mindig megújúló fájdalmas panaszokban siratta rakonczátlanságának és kegyetlenségének durva kitörését. A Bécs felszabadításával kezdeményezett 15 éves török háború volt hivatva nagy föladatai, szerves hadviselete és számos diadalai által új lendületet adni a katonai szellem átalakúlásának és nemesbítésének, mely eltekintve egyes kivételektől és visszaesésektől, a harmincz éves háború bősz vadságától mind inkább eltért. Az 1664-ki hadjárat, a szent-gotthárdi győzelem, a vasvári béke és az azt követő esztendők eseményei : a török-magyar, és a magyar belviszonyok történelmének egyik legjellemzőbb korszakát képezik. Mindazon ellentétek, hamis fölfogások, téves számítások és csalódások, melyek következményeikben mind inkább elidegenítették egymástól a török hatalom irányában kölcsönös közreműködésre utalt tényezőket, ezen korban érték el tetőpontjukat, mely a magyar történelem lapjain, a minden oldalról való »tévedések tragoediájá«-nak czímét méltán vehetné