Századok – 1886

A budavári 200-ados emlékünnep (sept. 1.) - Emlékbeszéd gróf Széchen Antaltól 672

KMLÉKIÍESZÉD. 675 Mazarin oly európai helyzetet szolgáltattak át neki hagyományként, mely ezen politikának a legkedvezőbb talajt biztosította. Támogatva és pártfogolva Európaszerte minden politikai és vallási mozgalmat, melyet Francziaországbau vas kézzel levert, vagy ügyes cselfogásokkal semlegesített, bel- és külpolitikájuk ezen következetesen föntartott ellentétének alapján sikerűit volt nekik a külállamok szervezésében és a nemzetközi megállapodásokban a meghasonlás és a benső viszályok elemeit tartós intézményekben állandósítani, és így közvetve a franczia túlsúly közvetlen érvényesítésének útját egyengetni. Nem századunk kezdetén bomlott fel valódilag a régi német birodalom ; lényegében meg volt az törve, midőn a westphaliai béke egyes tagjainak a külfölddel való szövetkezés jogát biztosította. Következetesen folytatva ezen irányt, Angliában fölváltva a királyt a parlamenti ellenzék, a parlamenti ellenzéket a király ellen fölhasználva ; a német fejedelmek közül némelyeket a »német szabadság« hamis neve és űrügye alatt maga körűi sorakoztatva ; a lengyel pártviszályokat és a magyar belmozgalmakat élesztve, melyeknek támogatása soha sem volt, s nem is lehetett politikájának czélja, hanem mindig csak eszköze ; majd kétséges jogigényeket, majd a nyers erő parancsoló szózatát állítva előtérbe, a kérdéseknek mesteri és messzire látó diplomatiai előkészítését a harczias föllépés erejével egyesítve és mindezt olyan belkormányzati szervezettel összekapcsolva, mely kitűnő tehetségű férfiak által kezdeményezve és kezelve, a többi európai államok belkormányzatát a közigazgatás, pénzügy és a kor fölfogásaihoz mért nemzetgazdasági intézkedések terén messzire túl haladta, XIV. Lajos uralkodása ezen fénykorában a franczia hatalomnak oly közvetett és közvetlen túlsúlyt szerzett, a nyert sikerekhez oly messzire terjedő igényeket és terveket kapcsolt, eszközei választásában oly annyira elszokott tekinteni a nemzetközi jog és méltányosság minden szabályaitól, hogy Európa független és önérzetes kormányait ellentállásra és védelmi szövetkezetre kényszerítette, mely szövetkezési irányzat az ismételt békekötések daczára, elvileg mindig résen állott és ezekben legfeljebb az ideiglenes fegyvernyugvások biztosítékát kereste és találta fel. Közép- és nyugot Európa egyensúlyának ezen védelme és föntartása kifejezte a tizenhetedik század második fele nemzetközi viszonyainak egyik fő vonását és állapította meg annak történelmi jellegét ; és habár az 1683-iki ozmán hadjárat kezdetén, mely az egész kereszténységet új pusztítással látszott fenyegetni, a nymwegeni béke után a keresztény solidaritas eszméje Strassburg elfoglalása és az úgynevezett »visszafoglalási kamarák« hatalmaskodása miatt keletkezett villongásokat egy ideig szüneteltette is, a helyzet lényegében annyival inkább változatlan maradt, mert számos jelenségek azon SZÁZADOK. 1886. VIII. FÜZET. 46