Századok – 1886

A budavári 200-ados emlékünnep (sept. 1.) - Emlékbeszéd gróf Széchen Antaltól 672

EMLÉKBESZÉD. tíSJ támadó diadallal végződött ; de csak Buda visszafoglalása, mely a dolog természeténél, és kezdettől fogva támadó hadművelet volt, állapíthatta meg a karloviczi békével befejezett hadjáratoknak túlnyomólag támadó jellegét, és tüntette föl a szerepek azon megváltozását , mely a keresztyén seregek hadjáratait ismét a támadás terére vezette vissza, — míg elébb másfél század óta az ozmán hatalom volt kíválólag a támadó, terjeszkedő, hódító. Sokszor elmondatott Buda visszafoglalásának története. Kétszázados évfordúlója csak új lendületet adhatott azok tudományos működésének, kik egykorú szemtanúk följegyzései, vagy más, újabb időkben előkerült adatok és okmányok alapján, a nagy hadi esemény már-már elhalaványúló vonásait megbízható részletezés által föleleveníteni és élénkíteni szándékoznak. De Buda visszafoglalása nem egyedül katonai és hadászati szempontból tekintendő ; volt annak belpolitikai és nemzetközi oldala és háttere is, voltak ily jellegű előzményei és következményei, és azok számbavétele kétségkívül a történtek felismerésének szintén egyik kiegészítő tényezőjét képezi. Az általános európai irányzatok és érdekek közös lüktetése a kölcsönös behatások élénksége és szakadatlansága, mely még ellentéteikben és harczaikban is nyilvánúl, nem az újkor szüleménye. Találkozunk annak jelenségeivel már a közép-korban is ; de ezen európai légkör alakúlásának és növekedő behatásának kezdete mégis főleg a tizenötödik század utolsó és a tizenhatodik első felére vezethető vissza. Szoros összeköttetésben áll a modern állam eszméjének keletkezésével, mely nemzetközi téren kíválólag a politikai tervek és terjeszkedési czélok megváltozott irányában lett észlelhetővé. Mindig léteztek Európában terjeszkedési és hódítási vágyak ; de mint azt egy újabb franczia író, Sorel »L'Europe et la revolution française«ezímü munkájában, Francziaországot illetőleg, fölötte érdekesen és találólag kifejtette, míg ezen törekvések, a középkorban főleg nagy Károly uralmának tévesen fölfogott és értelmezett igényeire, a dynasticus örökösödési ós a feudális jog szabályaira támaszkodva, a regényesség és lovagias kalandosság szinét viselték, s csak mellékesen bírtak politikai jelleggel : idő folytával mindinkább a politikai és nemzetközi hatalmi állás gyakorlati igényei lépnek előtérbe. Azon jogigényeket, melyek a középkorban a háborús cselekvények tényleges alapját képezték, mindinkább eszközökként kezdették tekinteni más politikai czélok elérésére, míg végre az, mi eszköz volt egyszerűen az űrügy szerepére sülyedt, miről "VIII. Károly, XII. Lajos, sőt még I. Ferencz olasz hadjáratainak összehasonlítása IT. Henrik szerzeményeivel, Richelieu és Mazarin külpolitikájával és XIV. Lajos hódításaival, bő és meggyőző tanúságot nyújt.