Századok – 1886

A budavári 200-ados emlékünnep (sept. 1.) - Báró Kemény Gábor társulati másodelnök ünnepi beszéde 666

ÜNNEPI BESZÉDE. 671 A XVI. és XVII. százév uralkodó eszméi, a vallásos kérdések voltak. Ama nemzetközi szerződések megkötésében, törvények megalkotásában, melyek a vallási kérdések szabályozására vonatkoztak hazánkban a magyar királyok és a szoros értelemben vett magyarországi rendek mellett, nevezetes szerepe volt Bocskay, Bethlen Gábor és I. Rákóczy Görgy fejedelmeknek és az erdélyi rendeknek is. Maga a magyarországi részekkel együtt is kicsiny, a világtól elzárt Erdély, mely keletről, délről és nyugotról volt török tartományokkal, vagy török hódoltsággal környezve, határozott álláspontot a fényes porta világraszóló hatalmával szemben el nem foglalhatott, sőt adófizetőjévé vált a töröknek. Sikerűit azonban beligazgatásában való függetlenségét, kereszténységét és magyar nemzeti jellegű kormányát megmenteni mindaddig, mig hazánkban a török hatalom elhanyatlott ; és sietett visszatérni a magyar királyok jogara alá, amint annak lehetősége eljött. Budavára hősi ellentállás után 1686-ban foglaltatott viszsza; 1691-ben, tehát már öt év múlva, Erdély visszatér a magyar koronához. És ne mondja nékem senki is, hogy ez egybetalálkozás véletlenségből történt ; ne azt, hogy a jelenkor történet írója saját eszméit és érzelmeit tünteti ugy fel, amaz állításban, hogy Erdélyt a nyers erő szakasztotta el egy időre a magyar királyi koronától és amint az megszűnt, Erdély újra visszatért, mintha ama régi századok nézetét adná. Mert hogy milyen volt az okos magyar embernek felfogása, Erdély magatartását illetőleg a XVII-ik százévben, feltűntetik pl. Pázmán Péternek, a bíboros érseknek, a kitűnő államférfinak, az igaz magyar hazafinak, a magyar királyi korona tántoríthatlan hívének nyilatkozatai, melyeket, Kemény János tanúsága szerint, tett ; mondván : . . . »átkozott ember volna, ki titeket (t. i. az erdélyieket) arra késztetne, hogy a töröktől elszakadjatok, ellene zugoldozzatok, míg Isten az kereszténységen másképen nem könyörül ; mert ti azoknak torkokban laktok. . .« És más alkalommal: »Hazádnak. . . ., ki nekem is hazám, ott lakva (t. i. Erdélyben) kevesebbet használhatnék.«