Századok – 1886

Tárcza - A Magyar Helicon ujabb fűzetei V. J. - 650

TÁRCZA. 651 világosan kitűnjék. így a collegium növendékét mindjárt szemben látjuk Heister hadával, a nélkül, hogy a történettel ismeretlenek alaposan érthetnék az ügyet, melyért a későbbi kuruez király fegyvert fogott. Erre annál nagyobb szükség lett volna, mivel Thököly viszontagságos életét különben is alig lehet egyöntetüleg, az események csoportosításával előadni, a mint egy rövid életrajz szűk kerete kivánja. Érezte ezt az író is, azért tartotta szükséges­nek Thököly jellemrajzát néhány fövonással rajzolni, működésének vázlata után. Itt kiemeli vallásosságát, szabadságszeretetét, fényes tehetségeit, erős rokonszenvét a török hatalom iránt, a melynek hanyatlását el nem tudta hinni egész életében. Védi az önzés s ama vád ellen, mintha Thököly a félig leigázott országban csak gazdag dynasta akart volna lenni. Mert hisz akkor hamar czélt érhet vala a német barátsággal. De ő hü maradt elveihez, s nemzete martyrja lett inkább, minthogy a rohamosan hanyatló törökkel szakítson, a melylyel jóformán azonosította saját érdekeit. A bécsi kormány akkor nyirbálta meg legjobban az ország alkotmányát, mikor másfelől némi népszerűségre tett szert az ország elfoglalt részeinek vissza­kapcsolásával. Ezért nem boldogulhatott Thököly, ki az idegen kormányt szívből gyűlölte. Ezért nem tette le a vallásszabadság s a megsértett alkotmány védelmére fogott fegyvert mindaddig, míg a reménynek csak egy gyönge szikrája égett keblében. — E pár lapnyi jellemzés azért is helyes, mivel a vezér családi s magán életébe is alkalmunk vau bepillantani, s nemcsak a csaták szigorú hadvezérét ismerjük meg Thökölyben, de a nagy műveltségű, szíves modorú, gondos férjet s családapát, az okos és számító gazdát is, a ki nagylelkű, fényűző is tudott lenni körülményei szerint. Nem a sorozat mostani részében, de ugyancsak e vállalatban s a föntebb említett füzetekkel egy időben jelent meg a Petőfi életrajza, másodil­iiadásban, dr. Wutkovich S. tollából. E legnagyobb terjedelmű fűzet egyike a legkevésbé sikerülteknek ez irodalmi vállalatban. Wutkovich sok adatot összehalmozott, de oly kevéssé tudta a rendkívüli elme fejlődését megér­tetni, mint a költő egész működését egy könnyen áttekintő képben elénk tárni, amely épen alkalmas lehetett volna arra, hogy az ifjú nemzedéknek ferde irányba csapó kiforratlan gondolkozását helyes útra terelje. Különösen sajnáljuk, hogy épen a Petőfi életrajza kevésbé sikerült, mert annyi téves felfogás, mende-monda jár róla szájról-szájra úgyis az iskola falai között, annyi kósza hír kürtöli a tanárokkal való viszályait, engedetlenségét, hogy ezek után az ifjú olvasók nagyon hajlandók Petőfinek épen abban a tulaj­ságaiban keresni a genialitást, a melyeket a higgadtabban itélő hibául rónak fel. Wutkovich nemhogy eloszlatná с téves felfogást, de azt lehet mondani, szinte önkénytelenül még növeli az által, hogy épen ez apró adoma­félékre fekteti a fősúlyt, a helyett, hogy megvilágosítaná néhány jellemző vonással a viszontagságos életű ifjú pályáját, rohamos haladását s kiemelné, költészetének legfeltűnőbb pontjait. — Még leginkább méltánylandó a szor­galommal összehordott adatok jegyzéke minden fejezet után. Ezzel jó szol­gálatot tett a Petőfit tanulmányozóknak.

Next

/
Thumbnails
Contents