Századok – 1886

Értekezések - LOVCSÁNYI GYULA: Adalékok a magyar-lengyel érintkezés történetéhez - IV. közl. 590

598 ADALÉKOK Vladiszláv ez idő tájban Lembergben járt, liol Conrád herczegtől tudósítást vőn, *) s így valószínű, hogy a békét Zsigmond Veres-Russiáról való végleges lemondás árán vásárolta meg.2) Zsigmond, ki a krakkói udvarban részesült fogadtatás és az ott rendezett lovagjáték által elragadtatva volt, úgy hitte, kötelességében áll most már Yladiszláv érdekében fellépni s a lengyel udvarral némi viszályban álló lovagrendet felhívni : igazítsa el mielőbb ügyét Vitolddal és a lengyel királylyal. De a lengyelek egyebet is követelhettek Zsigmondtól. Mióta a lengyelekhez való viszonya komolyabb lőn, alig mult el év, hogy panaszok ne merültek volna fel kereskedők részéről, s egyik követség a másikat váltotta fel ez ügyben. Zsigmond némelyikben politikai emissáriust is láthatott, s mivel szívesen elkerülték a harminczadokat, rövidre fogta a régibb kedvezéseket. Láttuk, hogy már 1392-ben Sandeczben főleg azért találkozott a két király és csatlakozott hozzájok több krakkói senator, mivel a kereskedelmi viszszaélések szabályozásáról is fogtak intézkedni.3) Főleg 1397-ben újultak meg a krakkói kereskedők részéről a panaszok, nevezetesen Ulrik norinbergi kamarás ellen, ki felbiztatta a jobbágyokat, hogy a Magyarországból rézzel vagy ezüsttel jövő kereskedőket támadják meg és fosszák ki.4

) Egy másik, ki ellen szintén gyakori a panasz a krakkói kereskedők részéről, Gerhardorf Péter, kit arról vádoltak, hogy az új magyar pénzt kiviszi és megolvasztja, kiválogatván a nehezebbeket, a silányabbakat a lengyel kereskedőknek adja, kiket ') Monum. IY. 2. 246. 1. 2) Саго II. 160. 1. s) Monum. IV. 2. 249. 1. *) Monum. IV. 2. 168.1. Érdekes Ulrik védekezése: »Do entwort Ulrich Camerer, her hette syne nicht geton seyn herre der Konig von Ungirn, der liet is also gescbaffm. Do sprochin di Kaufluthe, her habin wir wellin seyn nicht vorwissen her hab is dem.. . . Konige ingegebin, und hab is en undyrweisizt dem Kaufmanne czu schadin und czu Unrecht. Do sprach Ulrich bekennende : ey is, wy suld ich em tun, meyn herre vorderte rechenunge von mir, und vrogte mich, wi so wenyng us seyn urbern gevile, do sproch ich : her, der Kaufmann vürt is allis veg verstolin, das deyn gnodin nicht dorus wirt. Do sprach der Konig, ey mag man das nich bewarin. Do sprach ich : man kan seyn in zotener mooze als vor gewest ist nicht wol bewarin. Do sprach der Konig czu mir, weystu yndirt eyn weg, das man is mochte bewarin, und manit mich off' meynen eyt gar hoch, den ich em geswoi-in höbe, das ich em suhle sagin und rotin. Do sagt, iclis em. Doroff strofte wir en Ulrichen nrid sprochin cet