Századok – 1886

Értekezések - LOVCSÁNYI GYULA: Adalékok a magyar-lengyel érintkezés történetéhez - IV. közl. 590

596 ADALÉKOK désre utasítá, ki a berezegnek némely várait megszállta, de a lovagrend hadi ereje elől visszavonulni kényszerűit. Ez alkalom volt az oppelui herczegnek titkon Magyarországból Marienburgba menni, Dobrzynt a lovagrendnek elzálogosítni, ki azonfelül a nagymestert a titkos tervbe avatá, mely szerint Zsigmond, a morva Prokop, görliczi János és osztrák Albert megegyeztek, hogy a Halicson túl fekvő rész Prussiával, Krakkó, Sandomir, Lenczyc és Russia Magyarországnak, a Yarta melléke pedig a római királynak volna juttatandó. A nagymester a terv kivitelében megragadta a közreműködést és Yladiszláv visszatért Magyarországba ') a nagymester azon válaszával : ha Zsigmond a lengyelek ellen háborút tervez, s a támadás idejét két héttel előbb tudomására adja, a rend hajlandó őt támogatásban részesíteni. A háborúhoz azonban mindenek előtt pénz kell, s ez ritkán volt készletben Zsigmondnál, kit a nagymester válasza, valamint az ország nyugtalan állapota is más búrokat pengetni kényszerített. Izenet-váltásokban Vladiszláv és Zsigmond között nem volt hiány, itt találjuk Gerarsdorf Pétert, Dambrovot, Virsinget, Voytkót főleg kereskedelmi ügyekben Kassára, Lublóra, Bártfára érkezni ; itt a krakkói vajdát, itt Zavisst, Jacussist ajándékokkal és levelekkel a magyar udvarhoz. Sőt az év vége felé Sandeczben találjuk Zsigmondot, Hedviget és Vladiszlávot a megbomlott, kereskedelmi viszonyok felett tanácskozni, melyeknek végeztével Hedvig 32 lóval Lublóra s Késmárkra is kirándul, honnan hűségesen értesíti férjét a viszonyokról.2) Magyarországi tartózkodásának kétség kivűl volt czélja ; Máriának gyengélkedő állapota, az urak elégedetlensége Zsigmond kormányával eszibe juttathaták Hedvignek magyar származását. Nem mulasztották el apró kedveskedések által e tervnek útját egyengetni s a nádor, ki folyton levelezett Yladiszláwal és a krakkói vajdával, és a kanczellár, ki szívesen vette a lengyel udvar borküldeményét, gyaníthatták a krakkói udvar szándékait. 3) Minthogy 1393-ban a fegyverszünet lejárt, Zsigmond, ki Kont és társainak kivégeztetése által az elégületlenséget még jobban felzavarta, pünkösd napjaiban sietett Vladiszlávhoz a fegyverszünetet meghosszabbítani, s talán rábírni a lengyel királyt, hogy az elégületleneknek segélyt ne nyújtson.4) Ekkor mehetett határozatba, hogy a legközelebbi összejövetelnél a királynék is találkozzanak. ') Саго II. 130.1. s) Mon. [IV. 2. 249. 1., és az azon évi krakkói számadás u. о. 237-241. 11. (Lásd Függelék.) 3) Mon. IV. 242. 1. (Lásd Függelék.) 4) Mon. II. 19.1.