Századok – 1886

Értekezések - DEÁK FARKAS: Rajzok a kolozsvári ötvös czéh életéből 563

RAJZOK A KOLOSVÁRI ÖTVES CZÉH ÉLETÉBŐL. I. Soha semmiféle testület vagy társaság oly féltékeny nem volt a maga kiváltságaira és szabadalmaira, mint a bajdani czébek. Mikor jól látták is, hogy az előforduló esetben a dolog lényege sem megtámadva, sem veszélyeztetve nincs, akkor is a forma kérdések vitatásában mindig készek voltak körömszakadtáig vitatkozni, perelni s néha a legelkeseredettebb harczot folytatni. A mi lehet ugyan, hogy egyfelől némi ridegségre, egyoldalúságra és főként bizonyos pedánsságra is vezethetett, de másfelől biztosította a czéh tagjainak egyenlőségét, az egymáshoz való tartozás érzését és igen különösen magának a czéhnek hozzáférhetetlen tekintélyét. Ez alkalommal kiválólag arra a czéh szabályra kívánom felhívni t. olvasóim figyelmét, mely megszabja, hogy : a ki mester akar lenni, tisztességes jóhírű nevű ember legyen és ha máshelyt tanult, bizonyítsa, hogy czéhes helyen tanult, s ha vándor éveit végezte, csináljon mesterremeket ott, a hol be akar állani és adja meg a czéh igazságait, azaz Kolosvárt 6 frtot és a mestereknek szabályszerű vendégséget. Ha valakinek hírnevén bármi csekély foltocska mutatkozott, az olyan a czéhnek tagja nem lehetett, vagy ha igen, arra a legnagyobb befolyásnak — úgy szólva az államhatalomnak •— kellett közbejárni, példáúl az országos helytartó parancsának vagy fejedelmi kegyelemnek és rendeletnek, sőt ezeknek sem volt mindig sikeres eredménye. Az erdélyi muzeum levéltárában levő ötves czéh iratok között száz év (1550—1650-ig) lefolyása alatt négy esetről maradtak fenn az iratok, melyekben a czéh tagjai közé való beállás nehézségekbe ütközött, s úgy látszik két esetben nem is eszközöltethetett. SZÁZADOK. 1S8G. VII. FÜZET. 39