Századok – 1886

Tárcza - Ranke és Waitz necrologja 558

558 TÁRCZA. Thaly Kálmán. A magyar hadak, különösen Batthyányi Ádám dandára Buda visszafoglalásánál. Egyetértés 142. sz. Történeti kiállítás. Nemzet 148. Egyetértés 148. »Történelmi és régészeti Értesítő. Temesvár, 1886. I. füzet.« Ism. D. Gy. Zentai Ellenőr 18. sz. Vámbér y Armin. A honfoglaló magyarok jellemzése. Nemzet 129. 130. Egyetértés 129. sz. VEGYES KÖZLÉSEK. RANKE LIPÓT szül. 1795. decz. 21. т 1886. május 23. Kit félszázad óta a történetírás egyik legnagyobb mesterének tekint a világ, Ranke Lipót néhány nap előtt elhunyt Berlinben, élete kilenczvenegyedik évében. Egész életét a történetírásnak szentelte s csak a halál racarltn Vi kp^éhől n Ы1.» i—i ' _„"„„1 uu,TM-v v ' О tií & ö zott. Hosszú sorát hagyta hátra történeti müveinek, melyek felsorolása ha valahol, úgy egy történettudományi szaklap hasábjain felesleges. Hiszen nemcsak a szakember, ismeri e műveket az egész művelt közönség. Ranke népszerűségét csak nagy tekintélye múlta felül. És ha ez utóbbit a szakemberek szemei előtt kritikai módszerének köszönte, az előbbi — a bámulatos termékenységén kívül — főleg fényes írói tehetségének és ábrázolási képességének tulajdonítható. Legnevezetesebb munkái azon hatalmas mozgalommal foglalkoznak, mely az újkori Európának fejlődési menetét határozta meg а XVI. század elején ; t. i. a román és germán népeknek vallásos és politikai harczaival a reformáczió korában. Ranke nem a fennmaradt anyag teljes feldolgozására, hanem csak a döntő és jellemző momentumok előadására törekedett. Az anyagot a leggondosabb müérzékkel tudta megválogatni és csoportosítani, és az eseményeket mindig úgy adta elő, hogy az olvasó annak eredeteit összefüggését, következményeit és világtörténelmi fontosságát tisztán látni soha meg nem szűnt. Elbeszélése rendkívül átlátszó, érdekes és eleven. A szereplő személyeket ritka szerencsével tudta jellemezni, példáúl V. Károly, Don Juan d'Austria vagy Cromwell jellemzése páratlan remekmű. Egyáltalán előadása külső alakjára igen nagy gondot fordított ; de ha forma tekintetében művész és költő volt Ranke, az anyag dolgában soha sem tért el a legszigorúbb objectivitástól. Bárkiről és bármiről írt, előadása közben soha, sem a rokonszenv, sem az ellenszenv nem szerepel : éles szeme mindig csak az igazra, a teljesség megértésére és a világtörténelmi összefüggés meglelésére irányúit. Nincs müveiben egyetlen sor, mely a legteljesebb tárgyilagosság ellen vétene; szóljon bár Németország megalakulásáról vagy a pápákról vagy a franczia forradalomról, mindig meg-