Századok – 1886

Tárcza - A Magyar Helicon ujabb fűzetei V. J. - 549

íÁítc.ZA. parvenu, mindig szálka volt a hatalmasok szemében, viseletét a bécsi udvar tartotta érthetetlennek, rideg szigora pedig Izabellát sértette. De birtokában volt mind ama tulajdonoknak, a melyek nélkülözhetetlenné tesznek egv hatalmas embert oly bonyodalmak megoldásában, a milyenek János király halála után megoldhatatlanoknak látszottak. Deák Farkastól gróf Dessewffy Aurél méltatását kaptuk, hü jellemzésével a század első felében nagy tevékenységet tanúsító fiatal conservativ államférfinak, a ki — mint életírója mondja — szentségnek tartotta az alkotmányt ép úgy, mint a királyságot, s mellettök úgy harczolt, úgy beszélt, mint ezer év óta egy Deák Ferenczet kivéve senki sem. Elméletei nem voltak s nem is lehettek népszerűek Kossuthtal szemben, a ki, mióta hírlapját megindította, folyvást az örök emberi jogok nevében izgatott. Dessewffy Aurél nem tudott bejutni a rendek házába, hogy szemtöl-szembe álljon Kossuthtal az átalakítási vitákban, de hírlapjával, a VilággaX oly nemes eszmeharezot vívott ellene, a milyenhez hasonlót máig sem tud felmutatni a magyar journalistika. Jól mondá édes anyjához írt levelében, hogy az ö rendeltetése fölött nem vala kétség : védte a jót a rosz ellen, az igazságot a tévelygés ellen, az elveket a személyek ellen s mindent megtett, hogy erélyes kormányunk legyen s a rendeknek a szabadsággal való egyesülése biztosítást nyerjen. Eövid pályáját a legnagyobb s legüdvösb munkásság közt végezte. A sok éjszakázás kimerítette ez örökösen izgatott embert, s midőn majdnem észrevétlen halálküzdelem után meghalt : elleneinek is be kellett ismerniök, hogy a fényes tehetségű ifjú államférfiú oly önzetlenül futotta meg rövid pályáját, a milyenhez hasonlót keveset mutat fel a magyar történelem. — Deák Farkas nagy előszeretettel irta meg e kis müvet. Mélyen bepillantott hőse jellemébe s néhány vonással, mintegy keretét adta annak a nagyobb munkának, a melynek megírására, mint mondja, szívesen vállalkoznék, ha a szükséges adatokat összegyüjthetné. Óhajtanok e terv létesülését, mivel e kis vázlatból is látható, mily elfogulatlanul s kellő tárgyilagossággal fogja fel Deák hősének mind egyéniségét, mind pedig a korszellem áramlatát. Dr. Erődi Béla a Mikes Kelemen életét írta meg rokonszenves hangon, vonzó előadással, jobbára a Tőrökországi levelek alapján, melyek irodalmunknak valódi gyöngyei. Az életíró hiven kíséri Mikest bujdosásában, a fejedelem iránti hű, odaadó, meleg ragaszkodásában, a melyet hazája iránt táplált ábrándos szeretete sem tudott belőle kioltani, vagy csak csökkenteni is. Megemlékezik szerelméről, a nem szép, de rendes, tisztességes Kőszegi Zsuzsikáról, kihez Mikes még leány korában vonzódott, s a ki iránt, özvegy korában, újra szerelemre gyúlt. De midőn a nő gr. Bercsényié lett : Mikes nyugodt lélekkel mondott le róla, mert nem kivánta, hogy a bújdosás bizonytalan sorsát megoszsza vele. E csalódástól sokáig sajog szive, de vigaszt talál keresztény hitében s erős vallásos érzésében. — Kár, hogy Erődi Mikesnek legalább főművét, a Törökországi leveleket nem fejtegeti kissé behatóbban s nem érinti, hacsak mellékesen is, ama vitapontokat, melyeket Toldi