Századok – 1886

Értekezések - LOVCSÁNYI GYULA: Adalékok a magyar-lengyel érintkezés történetéhez - III. közl. 501

Л MAGYAR-LENGYEL ÉRINTKEZÉS TÖRTÉNETÉHEZ. 511 hogy fiának, Kázmérnak trónra lépését, s megkoronáztatását a lengyel rendeknél megsürgesse. Es szavának ápr. 24-én foganatja lön. *) Károly nemsokára felhívatott, vegye fel a béketárgyalások fonalát ott, hol a mult években elejtették, s a király most annál inkább is sietett a felhívásnak eleget tenni, mert a cseh királyban versenytársat látott az esetben, ha a lengyel utódok nélkül találna kimúlni. Egyelőre azonban csak egy compromissum segítségével odáztatott el a dolog, melyet magyar követség vitt a lovagrendnek s mely szerint ez Brzesc várát és városát területével együtt addig is, míg a végleges eldöntés bekövetkeznék, egy semleges félnek ádatja. 2) Ez ajánlat elfogadtatott, s Károly röviddel utóbb a határzavargások elintézése czéljából Kázmér és Károly morva őrgróf közt létesült egyezség mellett szívesen elfogadta a kezességet. Ugyanezen 1335. év nyarán végre összejöttek Trencsénben Kázmér és Károly megbízottai, János cseh király és a morva őrgróf, kik majdnem két heti tárgyalás után aug. 24-én végleg megállapíták a béke feltételeket. János lemondott minden jogáról a lengyel koronára, ugyanezt tette Kázmér Sziléziára vonatkozólag, egyúttal 20000 hatvanad cseh garas fizetésére kötelezvén magát, a részletek megállapítása a királyoknak személyes találkozására halasztatván, melynek ideje a következő őszre (oktober 16-ára) tüzetett ki. A találkozás csakugyan megtörtént novemberben, a mikor János esek, Kázmér lengyel király, Rudolf szász, Boleszláv liegnitzi s más herczegek számos főúr kíséretében Róbert Károly által fényesen fogadtattak Visegrádon. A trencséni feltételek részben bővebben kifejtve, megerősíttettek, Kázmér a 20000 katvanad felét lefizette, a hátrálék iránt Károlyunk vállalván kezességet, kinek kezeihez tette le János a lengyel trónhoz formált igényéről való lemondását tartalmazó levelet ; a béke megpecsételésére Kázmér leánya, Erzsébet a cseh király unokájának, János alsó bajor herczegnek jegyeztetett el, s hozománya 5000, a vőlegényé 7000 cseh hatvanadban állapíttatott meg, melyhez Károly maga részéről 5000 hatvanaddal járult. Végül a lengyel lovagrend ügye is elintéztetett ; Lengyelország kapta Dobrzynt és Kujáviát, a lovagrend keleti Pomerániát, Kulm és Thorn tartományt. A hó végén gazdagon megajándékozva, szétoszlottak a vendégek.3) A hosszan tartott villongások csehek s lengyelek között ez által J) Dlugoss IX. Annal. Polon. Cont. Pertz i. m. 660.1. szerint a koronázás »ad instinctum et, preceptum regis Ungarie generi sui Karoli« történt. Саго II. 174. 1. 2) Саго II. 176. 1. ") Turóczy II. 97. 1. Саго II. ez évekhez.