Századok – 1886

Értekezések - LOVCSÁNYI GYULA: Adalékok a magyar-lengyel érintkezés történetéhez - III. közl. 501

502 ADALÉKOK Ez lökést adott Béla politikájának, ki újra Dániel felé fordulni kénytelen. Rosztiszlávot, ki még 1241-ben a tatár betörés után Sziléziában elvesztette összes vagyonát, az épen ez időben alakított macsói bánság élére állítá. Midőn pedig Dániel az aranyhordától visszatérve, Bélát felkeresé, ketten 1250-ben Zólyomban találkozván, nemcsak békére és szövetségre léptek egymással, hanem a magyar király most már nem tagadhatta meg kérelmét, s Konstanczia herczegnőt Dániel fiának, Leónak nőül adta. Ha igaz, mit. a Volyn. krónika az 1250-ik évhez mond, akkor Béla volt, ki a kibékülést és szövetkezést sietteté. »Ez évben — úgymond a magyar király követet külde Dánielhez, mondván : fogadd leányomat nőül fiad Leo számára ; mert félt tőle, ki a tatároknál volt, s Rosztiszlávot a magyarokkal együtt megverte. Dániel tanácskozott fivérével Vasilkóval, mert nem hitt ajánlatának, ki már korábban is rászedte, midőn leányát nőül oda igéré. Ez idő szerint Cyril metropolita Dániel és Vasilko által küldetve utazott, hogy orosz metropolitává magát felavattassa. Midőn a királynál beköszönt, ez sok szóval és ajándékokkal rábeszélé, sőt ajánlkozott öt ünnepélyesen Görögországba kisértetni, ha közte és Dániel közt békét közvetíteni hajlandó lenne. О (Cyril) pedig szólt: Esküdjél meg, hogy adott szavadat meg nem szeged, aztán megyek és ide vezetem őket. Midőn a metropolita visszatért, szólt Dánielhez : Kívánságod teljesülése rajtad áll : házasítsd össze fiadat annak leányával. Vasilko is rábeszélte Dánielt : menj hozzá, hisz keresztény. S innen a király (még nem is volt az) elindúlt fiával és a metropolitával a királyhoz Izwolinba (Zólyom szláv nyelven Zwolen) s fiának nőül adá amannak leányát. Aztán visszaadta a fogoly főurakat, kiket isten ad vala kezébe, midőn fivérével együtt őt Jaroszlávnál meggyőzte. Ezzel békét kötött vele és visszatért.« Igy a krónika, melynek szavait az adott viszonyok teljesen igazolják. A tatárok visszatéréséről folyton jártak hírek, s Béla úgy tudhatta, hogy Dániel által egy második mohi catastropha el lesz kerülhető. S ha hozzávesszük, hogy épen most folyt az osztrák örökösödési háború, melyben Bélának szereplése közismeretű, nagyon természetes, hogy Bélának egyaránt érdekében állott Dánielt egyfelől a tatár szövetségtől elvonni, magát hátban fedezni. De hogy most sem volt őszinte Dániel irányában, s hogy az új házasságot magára nézve lealacsonyítónak nézte, elég világos szavakkal fejezte ki VI. Inczéhez irt levelében. Ezen 1250-iki zólyomi szövetség a mint IV. Bélára nézve politikai szükségnek bizonyúlt, ép oly fontos hatással volt Halics külpolitikájára. Ez időbe esik a tartomány politikai nagyhatalma. Dániel mind gyakoribb érintkezésbe lép az európai viszonyokkal, s mivel ép ez idő szerint tevékeny részt vett Magyarország is a