Századok – 1886

Értekezések - ÓVÁRY LIPÓT: Báró Nyáry Albert emlékezete 490

OVARY r.tPnf. Ekkor érkezett a magyar emigratio főnökeinek a Garibaldi seregében szolgált összes honfiakhoz intézett körlevele, melyben nyilatkozatra szóllíttattak fel, vájjon hazai expeditio esetére készek-e minden perczben magokat rendelkezésökre boesátani? Ekkor bízatott meg Vetter Antal, magyar honvédseregbeli altábornagy a délolaszországi magyar legio újjászervezésével, oly formán, hogy keretrendszerrel abból egy dandár gyalogság, egy ezred lovasság, két ágyú-üteg, egy vadász zászlóalj s egy utász század alkottassék. B. Nyáry Albert nemcsak aláirta a kívánt nyilatkozatot, de üdvösebb tevékenység reményében a Vetter parancsnoksága alá került magyar legióboz tétette át magát ; a mint idesereglett az önkénytes hadcsapatokban szolgált többi magyar honfi legnagyobb része is. E legio, mely, mint Kossuth irataiból is látható, az alakítandó szabadító hadsereg magkövét vala képezendő, ekkor alig 400 emberből állott ; de e 400 ember mind elszánt hazafi és kipróbált vitéz vala, kik mindannyian dicsőséget szereztek a magyar névnek, — a magyar névnek, mely szabadelvüséggel, katonai vitézséggel s forró hazaszeretettel lőn egyértelművé. »Bravo come un Ungherese« közmondássá vált az olaszoknál, kik a legnagyobb tiszteletnek tartották, ha magyar tiszt vezénylete alatt szolgálhattak, vagy pedig a magyar legio soraiba beléphettek. Irántunk való szeretetök jeléül eltanulták Szózatunkat, mely Musso fordításában közkézen forgott s azt éppen oly lelkesedéssel énekelték, mint saját nemzeti hymnusukat. Szép napok valának ezek, a dicsőség, lelkesedés és az édes remény felejthetlen napjai ! Egyfelől egy hosszas rabságából felszabadúlt nép újjongó örömünnepe, mely jogos visszhangot keltett a magyarok keblében, kiknek a felszabadítás művében részök vala; másfelől a magyar emigratio hatalmi tekintélyre fejlődött főnökeinek lázas készülődései a távol édes haza felszabadításáért közel kilátásba helyezett harczokra. E napok legédesebb s egyszersmind legfényesebb emlékeit képezik az olaszországi magyar emigratio történetének. Vetter Antal altábornagy 1860. deczember 12-én Nápolyban kiadott, és decz. 15-én Nólában az összes magyar legio előtt felolvasott és óriási lelkesedéssel fogadott napiparancsábau a háborút 1861. tavaszára, mint elkerűlhetlent hely ezé kilátásba ; és a nemzet, mint mondá, honn csak jeladásra várt, hogy fegyvert ragadjon a szabadság és alkotmány visszavívására. E jelt pedig a légióból alakítandó hadsereg vala megadandó. Vetter fáradhatatlan buzgalommal látott a szervezési munkához ; állított tiszti iskolát a katonai tudományokban járatlan légionisták kiképeztetése végett ; a munka serényen és vígan folyt, és öröm és lelkesedés súgárzott mindnyájunk arczárói.