Századok – 1886

Tárcza - Történelmi könyvtár - 208

220 A MACSYAR-CSEH CONFOEDERATIO gesek pénzén fogadandó seregnek négyféle haszna lenne : 1. 12 ezer magyar csatlakozva a szövetségesekkel, bizonyosan meggyőzné a császárt, 2. ha a magyar rendek látnák, hogy a fejedelemnek kész tizetett hada van és nem függ mindenben tőlük, sokkal hajlandóbbakká lesznek a szövetség ügyének támogatására, 3. azon a pénzen, mit a szövetségesek 6000 embernek fizetnek, nálunk 12 ezeret lehet fogadni és 12 ezer magyarral 40 ezernyi német hadat semmivé lehet tenni, 4. ha a török észreveszi a derék magyar hadat, hamarább el lehet lesz vonni Ferdinándtól. Ezen szép kilátások mellett az itthoni jövedelmek épen olyan lassan jöttek be, mint a confoederátusok pénze. April 25-én letelt a Bethlen által Ferdinánd elé tűzött határidő. A fejedelem szavához híven elindította a segédhadat, 3000 lovast küldvén Thurn grófhoz s a többinek is kiadta a rendeletet. 27-én írt levelében prágai követét, Thurzót felszólította, mondja meg a királynak és a szövetséges rendeknek, hogyha a pénzt nem küldik, hamar elfogy a magyar segítség, ha pedig küldenek egy fél millió forintot, 15 ezer magyar áll védelmükre fegyverben egész éven át s a fejedelem maga is személyesen csatlakozik hadaikhoz, ha pedig pénz nem lesz, itt némelyek igen keveset fognak nézni a confoederatióra. Bethlen még ezen üzenet után is fogadott Eperjes táján 1500 lovast a saját költségén.1) A márczius első felében tartott tanácskozásban a magyar hadak mellett megállapíttatott Erdélynek hadilletéke. Az 1620. ápril 5-ére Gyulafehérvárra összehívott országgyűlésen Erdély rendei csatlakoztak a confoederatióhoz s némi módosítással elfogadták a kassai értekezleten reájok vonatkozólag alkotott pontokat. A portai ajándékokra s a fejedelem egyébb szükségleteinek fedezésére portánként 10—10 frtot, a városok összesen 1590 frtot ajánlottak meg. A székelység részéről 600 lovast, a lakságról hat-hat porta után egy lovast két hópénzzel azon feltélellel, hogy ezek a fegyverszünet lejártáig otthon maradjanak s az országból csak azok vitessenek ki. kik arra önkényt vállalkoznak. A szászság 500 gyalogért fizet 12 ezer forintot, az egész vármegyéken levő egyházi nemesek egy főtől 4 frtot, a szabad városok ötszáz gyalogért ») U. ott 183—207.