Századok – 1886

Értekezések - Dr. ACSÁDY IGNÁCZ: A magyar társadalom 1680. körül 10

Л MiOY.Ut T.VRS.VDAI.OM 1(580 кГц; it,. 15 ki oly magas aggkort élt, mint pl. Eorgách Adám országbíró, a ki meghaladta a nyolczvan évet. A legkiválóbb szereplők -— azok, kik természetes halállal hunytak el — vagy ifjan, vagy legalább férfi­koruk delén, idő előtt szálltak sírba. Az övékéhez képest az aristo­eratia életkorának mai átlaga mindenesetre magasabb. így itt is bebizonyul, hogy a roppant kiváltságok, a nagy ingatlan birtok, a velők járó tekintély daczára a magyar aristocratia akkor sokkal kevésbbé élvezhette az élet javait, a jóllét és kényelem előnyeit, mint ma. habár a főúri osztály jogi és társadalmi állása gyökeresen megváltozott. Romba dőltek sziklafészkei, nem őrizteti magát fogadott dara-hantokkal, nincsenek többé jobbágyai. De ma a leg­utolsó vidéki úrilak több kényelmet, nyugalmat, biztosságot nyújt, mint egykor a tornyos, árokövezte vár, s az egyszerű polgár is sokban nyugodtabb, derültebb életet él, mint egykor a sok ezer jobbágy földesura. Ugyanezt mondhatni a köznemességről, mely már a XVII. században több alosztályra oszlott, ámbár azon elv, hogy nemesség nélkül senki Verbőczy populusáuak tagja nem lehet, mindnyájok közt bizonyos jogi és erkölcsi kapcsolatot létesített. Nem csupán a vagyoni viszonyok különfélesége éreztette hatásait. A nagy­birtokos gentry természetszerűen más szerepet játszott mindenkor, mint az egyszerű armalista vagy akár a legrégibb családból szár­mazó, de elszegényedett nemes ember. A vagyon mellett az élet­mód, a foglalkozás, sőt a lakóhely is különbségeket teremtett. A köznemesség — noha még mindig a középkori katonai szervezeten nyugodott, a mi némileg katonai színezetet adott a régi magyar társadalomnak — már ez időben szakítani kezdett a harczias élet­móddal. Az intézmény külsőleg katonai maradt ugyan, de a katonai szellem csaknem egészen elpárolgott belőle. Bizonysága ennek az insurrectio hanyatlása s a pénzzel való megváltás terje­dése. Zrinyi Miklós, kinek müveire mindig vissza kell térnünk, mert írójuk nemcsak kiváló költő és katona, hanem éleseszű állam­férfiú, korának egyik legilletékesebb megfigyelője, fölismerte azt a nagy változást, mely a nemesség egész nyilvános szereplésében végbe ment. »A mostani nemes nem gondolja meg — írja — micsoda az igaz nemesség, mivel nyerték a mi eleink a nemességet s mivel tartatik meg is.« Elpanaszolja, hogy a nemes ifjak vagy otthon lopják az időt, vagy egy főúri udvarba állanak, a hol szin­tén nem látnak jót, vagy pedig prókátorságot tanúinak patvarián, nem az igazságnak szeretetéből, vagy papságra adják magokat», isten tudja miféle indúlatból. Nem mennek ország-világot látni, »jó« tudományt — ez alatt a hadakozás vitézlő mesterségét érti —• tanulni, hanem húsz éves korukban megházasodnak, a mi a hadi erények eltespedését leginkább elősegíti. Csakugyan a nemes-

Next

/
Thumbnails
Contents