Századok – 1886
Könyvismertetések és bírálatok - VÁROSSY GYULA: Dedek Crescens: A magyarországi főpapnevezések történetének vázlata 1000-1526. 173
] 68 TÖRTÉNETI IRODALOM. i. a kanonokok, hogy valótlanság, mintha ők a püspökök választási jogát tagadták, vagy őket a választásra meg nem hívták volna, sőt ellenkezőleg ezt többször is megtették. S így a kanokok nyilatkozata a püspököknek a választási intézmény régiségére vonatkozó szavait nem csak nem gyengíti, hanem inkább megerősíti. Midőn szerzőnk mindazáltal a püspököknek emez állítását, mint valótlan elveti, egyszerűen önkényt követ el, melynek a tudományban még sokkal kevesebb jogosűltsága van, mint bármely más téren. Történeti adatokkal így bánni nem szabad ; mert akkor a történetírás alapja, a hitelesség, tétetik tönkre. Vannak egyébként más adataink is, melyek oda mutatnak, hogy nálunk a püspökválasztás intézménye visszanyúl a XI. századba. így Kálmán király, midőn a guastallai zsinaton az investituráról íemond, azt is kijelenti, : »si quid in electione hujusmodi (értsd episcoporum) minus canonice retro actum est, de caetero Deo volente cavebimus.« Már pedig azon időben, mint ezt szerzőnk is bevallja, (37. 1.) a püspöki székek betöltésénél a kánoni választások képezték az egyedül törvényes eljárást, s így a király szavai csakis erre vonatkozhatnak. E mellett szólnak Hartviknak következő szavai is : »praedictum vero venerabilem abbatem Astricum, pontificalis dignitatis infula docoratum eled ioné canonica sublima vit.« Hartvik itt kétségkívül a püspöki székek betöltésének saját korában (tehát Kálmán idejében) dívó módját alkalmazza Sz. István korára ; mert, hogy Asztrik már 1000-ben kánoni választás útján jutott volna püspöki méltóságához, azt, úgy hiszem, senki sem fogja komolyan venni. Végül hivatkozhatom IV. Bélának tanúságára, ki elég világosan kifejezi, hogy a püspökök közvetlen kinevezésére vonatkozó apostoli jog csak az újonan felállított püspökségek első főpapjaira vonatkozott, midőn 1238-ban IX. Gergely pápához így ír: »Petimus, ut officium legationis non alii, sed nobis in terra Assani committatur, ut habeamus potestatem limitandi dioeceses, distinguendi parochias, et in ha с prima institutione pot statem habeamus ibi ponendi episcopos de consilio praelatorum et virorum religiosorum ; quia haec omnia beatar memoriae antecessori nostro, Sancto Stephavo sunt concessa.« (Theiner, Mon. Hung. I. 170.) Dívott tehát nálunk a püspökválasztás intézménye már a XI. században és jogilag fennállott a constanzi zsinatig. Korlátait csak a király hozzájárúlási joga és később a pápai reservátiók képezték. De a király hozzászólási joga korántsem szorította a püspökválasztások, szabadságát oly szük korlátok közé, amint azt szerzőnk állítja. Én legalább semmikép sem látom azt bebizonyítva, vagy csak valószínűvé is téve, hogy a kánoni választás tisztán a királyok engedményén alapúit, hogy annak megtartá-
