Századok – 1886

Könyvismertetések és bírálatok - VÁROSSY GYULA: Dedek Crescens: A magyarországi főpapnevezések történetének vázlata 1000-1526. 173

] 68 TÖRTÉNETI IRODALOM. bölcs belátására bízatott. Mindabban tehát, mi közvetlenül vagy közvetve a magyar egyház szervezésére és rendezésére vonatkozott Sz. István és közelebbi utódai, mint pápai teljhatalmazottak intézkedtek. De a mily mértékben szilárdúlnak a magyar egyházi viszonyok, a mily mértékben csökken tehát a rendkívüli joghatóság alkalmazásának szüksége, ugyanazon arányban szűkül annak terjedelme is, és változik át önmagától a szintén egyházi engedményen alapúló főkegyúri joghatósággá, habár kezdetben talán még nem is viseli ezen nevet, noha másrészt már Sz. István is »Defensor Christianitatis«-nak nevezi magát (Deer. lib. I. cap. 13.), mi jóformán egy jelentőségű a »suinmus patrónus«-szal. Kálmán tehát a guastallai zsinaton nem önkénytes lemondás által korlátolta pápai követi joghatóságát és változtatta át főkegyúri joggá, mint szerzőnk állítja, hanem egyszerűen a főkegyúri jog gyakorlása körül lábrakapott visszaélések megszüntetését igéri; eme szavaival pedig : »investituram episcoporum hactenus a m ajoribus nostris habitam,« nem azt akarja mondani, hogy ő és elődei eddig jogosan gyakorolták az investiturát, hanem legfennebb csak azt, hogy jóhiszemüleg tették; mert hisz III. István is ugyanazon kifejezésekkel él, midőn egy kétségtelen visszaélést szűntet meg : »antecessorum nostrorum - úgymond — consuetudinem, retro temporibus habitam, relinquentes, in nobis et nostris posteris immobili firmitate valituram sancimus, quod decedentibus episcopis, in rebus episcopalibus procuratores laicos de caetero non ponemus,« stb. Hogy Kálmán mondott nyilatkozatát csakugyan ily értelemben kell vennünk, az világosan kitűnik II. Paschalis pápának a kalocsai érsekhez (1105 táján) intézett leveléből, (Lásd Cod. Dipl. II. 32.) melyben a pápa, többek közt, panaszkép mondja : »Quid super episcoporum translationibus loquar, quae apud vos non auctoritate apostolica, sed nutu regis praesumuntur.« A pápa igy nem szólhat vala, ha Kálmánnak pápai követi tiszténél fogva a püspökök áthelyezéséhez joga lett volna. Hogy ezen levél csakugyan a kalocsai érseknek szóllott, azt az 1885. évi kalocsai egyházmegyei névtárban (XXX. köv. 11.) igyekeztem kimutatni. Itt még hozzá tehetem, hogy a mellett szól III. István királyunknak híres rescriptuma is, mely szintén a főpapi áthelyezések és a kalocsai érsek által gyakorolt önkényes letevések, tehát ugyanazon visszaélések megszüntetését igéri, melyeket már II. Paschalis pápa korholt, világos jeléül annak, hogy a királyi udvarban és a kalocsai érsekségben 1169. táján dívó ferde szokások a század elejéig nyúlnak vissza, hogy tehát a két okmány között bizonyos összefüggés van. Mellesleg megemlítem még azt is, hogy szerzőnek tökéletesen igaza van, midőn III. István rescriptumának 1169. évi keltét védi. Erre nézve a király neve kezdőbetűjének téves