Századok – 1886

Könyvismertetések és bírálatok - MIKULIK JÓZSEF (†): Fejérpataky László: Magyarországi városok régi számadáskönyvei 163

] 68 TÖRTÉNETI IRODALOM. bevezetést, hanem név- és tárgymutatót is csatolt, melyek lehetővé teszik, hogy eme teljesen elavult, középkori viszonyokra és tárgyakra vonatkozó munkát a laicus is használhatja. Mindez csak elismerésre méltó ügyszeretet, kitűnő szakértelem és ernyedetlen szorgalom mellett sikerülhetett, amennyiben ezen tisztes korú emlékek olvasása és megértése nem csekély feladat és minden egyes tételök külön megfejtésre szorúlt. A nagybecsű munka részleteibe bocsátkozván, mindenekelőtt megjegyzem, hogy e számadások egytől-egyig német polgárok művei. Bárhol nyissuk fel a vaskos könyvet, német névvel és német kitétellel találkozunk : még ott is, hol a tudákosság latin mezbe öltöztette a tárgyakat, kirí a németség. Daczára annak, léptennyomon magyar szellem szól hozzánk az idegen mez alól, minden lapon a német körűitekintés, leleményesség és szorgalom mellett ott lángol a magyar vendégszeretet, a király iránti hódolatteljes ragaszkodás és, a mit első helyen kellett volna említeni, az áldozatkész hazaszeretet. E helyeken tehát már akkor is minden magyar volt, bár a magyar szó még ritkán hangzott. Mai értelemben vett teljes és egységes számadást azonban ne keressünk és a számvitel rendszere után kutatni szintén haszontalan munka lenne. Ezek újkori dolgok, melyekkel ama kor egyszerű polgárai nem sokat törődtek. Akkor a számadástevőnek első és főkötelessége volt polgártársait a bevétel mennyiségéről és hováfordításáról megnyugtatni, ha ez neki sikerűit, megkapta a felmentvényt és »írásában« meg- és reánk maradtak az annak idejében »élőszóval« kitöltött hézagok. Azt sem kell feledni. hogy a külön pénztáros luxusát e korban még szintén nem ismerték és hogy ennélfogva a hányan a tanácsban ültek, annyian számoltak, sőt a tanácsosokon kívül még másoknak is volt külön pénztáruk. Nagy-Szombat 1400. évi számadásában példáúl Nyitrai János, Lang Jakab, Meschil Ulrik, Nyerges Jakab, Leli Mihály és mások számoltak bevételekről és kiadásokról (113 — 114. 1.) ; Pozsonyban is az 1410. évi városi jövedelmekről egy időben és egyszerre Riemer János, Heklin Judit, Lebczelter Ulrik, Pauer Péter, Windek Eberhard, Melauner Kristóf, Szűcs György, Kramer Tamás, Institorisz Tamás és mások számoltak (59—61.1.) bizonyára egy kis írásbeli jegyzék nyomán élőszóval és úgy. hogy mindenik a bevett összegekből fedezett városi kiadásokat magának levonásba hozta. Már az is sok, hogy a külön-külön történt elszámolások eredményét jegyzékbe vették és a vonatkozó lajstromokat, mindmegannyi mellékleteket megőrizték. A nevezett városok polgársága ez időben nagy jólétnek örvendett, legalább arra mutat, hogy mindenütt sokat építkeztek, tömérdek munkáskezet foglalkoztattak, az egyház, iskola, tudo-