Századok – 1886

Értekezések - SZALAY JÓZSEF (†): Elfeledett magyar király (IV. Ferdinánd) 161

162 KÜLÖNFÉLÉK. 162 királylyá választatott (1647. Junius 3.) s miután a koronázási esküt letette, ugyancsak junius hó 16-ikán királylyá koronáztatott. Csehországnak már Magyarország előtt koronáztatott királyává, 1653. május 8-án pedig római király lőn, azonban még atyja életében 1654. julius 9-én, huszonegy éves korában, elhunyt. Ennyiből álló uralkodói* tevékenység csakugyan nem alkalmas arra, hogy bárkit tanulmányozásra serkentsen. Ellenben csudálkozhatni azon, hogy sem a magyar, sem az osztrák irodalomban nem találunk oly dolgozatot, a mely azt tűzte volna ki czélúl, hogy megismertessen bennünket azzal.mily ifjú volt IV. Ferdinánd? Tehetséges volt-e vagy tehetség nélküli, vesztettelc-e a Habsburgház alattvalói avval, hogy nem lett uralkodójuk, vagy nyertek ? Mily szellemi irányú ? Mindezek iránt teljesen sötétségben vagyunk s épen ezért igen érdekes az oly nyilatkozat, a mely az őt ismerő s egyébként is mértékadó köröknek róla való véleményével megismertet bennünket. Eddigelé ilyen sem volt közölve. Az országos levéltár rendezetlen részének rendezésekor azonban kezünkbe akadt egy idevágó nyilatkozat, Szelepchényi György, akkor még nyitrai püspöknek 1654. augusztus 18-ikán kelt s Rákóczy Lászlóhoz intézett levelében, a melyet is ez úton érdemesnek tartunk a közlésre : Illustrissime Cornea Domine Domine et fili observandissime. Igen kedvesen vettem Kegyelmedtül édes gróf uram, hogy az oda való dolgokról tudósított, azután is azt kövesse s én is azon leszek, hogy mentül gyakortabb correspondeáljak Kegyelmeddel. О felsége, hála istennek, jó egészségben vagyon, csaknem minden nap vadász. Az király (t. i. IV. Ferdinánd) halálát nem annyira apprehendálják itten, mint Kegyelmetek ottan, jó ifjú legény Leopoldus, az ki felöl sokan nagyobb reménységbe vagyunk, mint az szegény király felöl. Asszonyomnak leányomnak [Rákóczyné] én egy szekér sáfránygyökeret küldtem , azonban penig, a mig az virágozni fog, hogy láthassa mustráját, küldtem egy iskátolyával ö Kegyelmének, az oda való kertembül. Az Ztrakát is oda küldtem, hogy elültesse és megtanyétsa az Kegyelmetek emberét, mint s hogy köll vele bánnyi Kegyelmed énnekem édes fiam uram mindenekben parancsoljon, én is meg-, mutatom azt, hogy az mint eddig, lígy azután is leszek Kegyelmednek mindenkoron Nitriae 18 aug anno do 1654. igaz jóakaró szolgája atyja, Szelepchény György nyitrai püspök. ! P. S. Asszonyomnak leányomnak ajánlom sok szolgálatomat. E levél arról legalább is tanúságot tesz, hogy azok a magyarok, kik az udvarral közeli összeköttetésben álltak, IV. Ferdinándról csekélylő véleménynyel voltak, különben nem vártak volna többet az épen nem nagyeszű I. Lipóttól. DR. SZALAY JÓZSEF.