Századok – 1886

Értekezések - DEMKÓ KÁLMÁN: A magyar-cseh confoederatio és a beszterczebányai országgyűlés 1620. - II. közl. 109

130 KOMÁROMY ANDRÁS. rázata s ne higyjük, liogy akár pusztán gyilkos szenvedély, akár babonás rajongás képezték Listi tetteinek egyedüli rugóit. Tagadbatlanúl mindkettőből volt valami jellemében, a mint tetteiből következ tetnünk lehet. Mert az a lázas sietség, melylyel a leányok megölését elhatározza, nincs arányban a veszélylyel, mely életben hagyásukat, legroszszabb esetben is követhetné. Voltaképpen kevéssel többet árthatnak vala neki, ha szinte el is beszélik az okot, melyért Köpcsénybeai taratttak s ha oly fontos volt reá nézve a dolog titokban maradása, bizonyára találhatott volna módot, a különben is idegen leányok hallgatását megnyerni, a nélkül, hogy ismét vérrel szenynyezze be kezét. Az a körülmény pedig, hogy a dolog titokban maradása czéljából kérlelhetlenűl meggyilkolja a leányokat, míg nőcselédje előtt csaknem tartalék nélkül elárulja terveit: még jobban meg- ' erősítenek feltevésünkben. Mentsége tehát nem fogadható el. Tagadhatlan másrészről, hogy bizonyos mértékben Listi is babonás volt, de véleményem szerint, ez nagyon kevéssé befolyásolhatta cselekvését, sőt nekem úgy tetszik, hogy az ördöngösködésére vonatkozó vallomások nem bírnak teljes hitellel. — Az akasztófa alatti misemondás például csak nagyon is kétes becsű hallomás után vau előadva s azt nem tudjuk bizonyosan, látta-e valaki, s ha továbbá a varázs-olaj használatát, a kereszt-utakra való járást s az ördöngös circulusokat, — minden critica nélkül, igaz tények gyanánt fogadjuk el, akkor egyszersmind hitelt kell adnunk ama vádaknak is, melyekért őseink a XVII-ik század folyamán oly sok vén asszonyt égettek meg, rájok bizonyúlván, hogy és miképpen azt véges elménkkel nem vagyunk képesek felfogni, hogy teheneket rontottak meg, jégesőt hoztak a határra, kürtőn jártak ki az ajtó helyett és szénvonón lovagoltak a Szent-Gellért hegyére stb. Ragaszkodom előbbi feltevésemhez, hogy Listi, a mennyiben el is követé a neki tulajdonított dolgokat, legtöbb esetben, bizonyos czélból, ritkán babonaságból cselekedte. Az a hír, hogy neki az ördög a kereszt-útakon elásott étkekért egy olyan erszényt ad, melyből az arany sohasem fogy ki, határozottan mellettünk bizonyít. Ha csak legkisebb reménye is van erra nézve, bizonyára nem fog hamispénz készítéshez, s ha pedig már erre szánta fejét, nem volt szüksége az ördög segítségére, de igen is arra, hogy pénzforrásának nyomára ne jussanak. Legtöbb valószínűséggel maga találta ki az ördög megvendégelésének ilyenforma jutalmaztatását, s nagy örömére szolgálhatott, midőn a köpcsényi páter útján tovább terjedt. О maga legjobban