Századok – 1886
Értekezések - DEMKÓ KÁLMÁN: A magyar-cseh confoederatio és a beszterczebányai országgyűlés 1620. - II. közl. 109
KÖPCSÉNYI GRÓF LISTI LÁSZLÓ. MÁSODIK ÉS BEFEJEZŐ KÖZT.EMÉNY. Az emberek, kiket a gróf nem tudott megnyerni bűnös czéljainak, féltek boszújától s mi természetesebb, mint hogy ellenségeihez menekültek s a kiszemelt áldozatokat is figyelmeztették a veszélyre. Listi János családja is ezek közé tartozott. László már elkészítette a mérget, s bizonyos Konrád Ulrik nevű borbélymestert bízott meg a dolog véghez vitelével, száz tallért s Köpcsényben házat ígérvén neki, biztosítván egyszermind, hogy e bűntettért maga vállal felelősséget. — A borbély azonban nem akarván bűnrészes lenni, megszökött s legelső dolga lehetett Listi Jánoséknak hírűi vinni, mit forral ellenük a gróf. László tehetetlen dühében a borbélynak áldott állapotban levő feleségén állott boszút »megfogatván, fel s alá hurczoltatta... és két lánczra veretvén, úgy hadta egy hideg házban, vasban veretvén az lábait. Annyira volt miatta, hogy a gyermek elment tőle, s betakarván a gyermeket, hogy magának nem segíthetett, éjjel az ebek ették meg a gyermeket. Ily vérlázító embertelenség nem maradhatott sokáig bűntetetlenűl. S valóban a bűnhődés órája már közelgett, Listi Jánosék ugyanis figyelmeztetve levén a veszélyre, míg egyrészről magukat biztonságba helyezték, addig másrészről módok és eszközökről gondoskodtak, hogy veszedelmes rokonuktól végleg megszabadúlhassanak. Nem volt ez könnyű dolog. Vádat emelni Listi László ellen puszta gyanúsítások, babonás hiedelmek alapján, aligha vezetett volna sikerre. — Elég hatalmas volt arra, hogy tisztázza magát s bizonyítékok hiányában felmentését kieszközölje. Az volt a fődolog, hogy az ellene szóló bizonyítékok összegyűjtessenek, mielőtt neszét venné a dolognak, ') Konrád Ulrik vallomása.