Századok – 1886

Értekezések - DEMKÓ KÁLMÁN: A magyar-cseh confoederatio és a beszterczebányai országgyűlés 1620. - I. közl. 105

ÉS A BESZTERCZE BANYAI ORSZÁGGYŰLÉS. 115 Újvárt s azt ostrommal akarta bevenni, a Homonnai György által behozott lengyel kozákok folytatták rabló kalandozásaikat.1) a pozsonyi határozatok értelmében Magyarországból száműzött urak egymásután visszatértek s újra megkezdték működésüket a fejedelem pártja ellen. Ily körülmények közt Bethlen kénytelen volt szigorú rendszabályokhoz nyúlni. Márczius 2-án meghagyta Thurzó Szaniszlónak, hogy a hadsereg szükségleteiről gondoskodjék ; mert szövetségeseit elnyomni nem engedi és ha a Bécsbe febr. 28-án megérkezett Hallernek márczius 7-éig nem lesz kezében a császár határozata, ezt annak tekinti, hogy Ferdinánd a csehekkel »nem békesség, hanem fegyver által akarja dolgait dirimálni, mely ha leszen, nekünk sem lehet semmi induciánk, hanem kényszeríttetünk az fegyverhez nyúlni, mert hitünk az confoederatusokuál vagyon.« Egyszersmind meghagyta, hogy a visszatért urakat összefogva, a jövő országgyűlésig Újvárba zárassa, Pázmányt pedig egyenesen küldje Kassára.2) Frigyes cseh király a pozsonyi szövetséglevél 4-ik pontja értelmében Prágába gyűlésre hívta össze a szövetséges országok rendeit, Bethlen ezen gyűlésre követekül tanácsosát, Thurzó Imre árvái örökös főispánt, nagy-bossányi Bossányi Mihályt és Magdeburger Joachim kassai polgárt küldte ki. A követek instructiójában mindenekelőtt hangsúlyozza a fegyverszünet szükségességét.3) Hallernek követsége Bécsben nem vezetett eredményre. Ferdinándnak 1620 mart. 9-éu írásban adott válasza csak annyit igér, hogy Bethlen közbenjárására hajlandó a szövetségesek küldötteinek salvus conductust adni s meg is parancsolta Hallernek kezéhez adni azt, de a fegyverszünet ügye hosszabb tárgyalást igényelvén, külön követeket küld a fejedelemhez. Haliért követének és a tárgyalások könnyítésének támogatására külön felkérte.4) Haller a császár-király válaszát azonnal megküldé Bethlennek, maga is csakhamar útnak indúlt Ferdinánd követével Laminger Wolffgang Vilmossal, kit azonban nem bírt rávenni, hogy vele postán siessen le, hanem az nagy készülettel szekeren •) Tört. Tár. 1881. II. 339—340. 2) Bethlen, pol. lev. 167 — 168. 8) U. ott. 170. 4) U. ott, 186.