Századok – 1886
Értekezések - DEMKÓ KÁLMÁN: A magyar-cseh confoederatio és a beszterczebányai országgyűlés 1620. - I. közl. 105
114 Л M AG Y AR-CSEH CONFOEDERATIO akarja. És míg a császár a cseheket okolja, ezek viszoiit azt írják neki hogy a császár őket idegen hadaival — melyek semmi kegyetlenségtől nem irtóznak — tönkre akarja tenni. Ezután a töröknek nagy hadi készületeit leírva, kéri Ferdinándot, hogy a béke tárgyalása végett adjon a cseheknek egy havi fegyverszünetet.1 ) Ugyanazon napon megküldte Frigyes cseh királynak Ferdinánd levelét, melyben ez igéri, hogy a cseheknek, ha őt a fegyverszünet tárgyában fel akarják keresni, hajlandó salvus conductust adni ; miért is felszólítja őket, hogy Pozsonyban adott szavukat megtartva, haladéktalanúl küldjenek követeket a császárhoz.2 ) A csehek a fegyverszünetről szóló okmány második pontja értelmében hajlandók is voltak a császártól fegyverszünetet kérni, de a módozatokra nézve nagy voltazeitérés. A császár azt kívánta, hogy a csehek, mint alattvalói, folyamodjanak hozzá, ezek viszont a császárt nem tudták hogyan czímezni; mert a »cseh király« czímet uem akarták neki megadni, nehogy ez által királyukat sértsék meg. Hogy tehát mindkét fél kielégíttessék, Bethlent kérték közvetítőül. Miután fentebbi levelére Bethlen nem kapott kedvező választ, Haller Istvánt küldte Bécsbe a csehek részére Ferdinand által kiállítandó salvus conductus átvételére, hogy ez azonnal siethessen vele Csehországba. A császár jóindulatában Bethlen keveset bízott. Attól tartott, hogy Ferdinánd épen nem ad fegyverszünetet a cseheknek, vagy annak megadását halogatni fogja, míg kilátása nyílik arra, hogy őket elnyomhassa, lia pedig hajlamot mutat az engedékenységre, oly feltételeket fog szabni, melyeket a szövetségesek nem fogadhatnak el.8) S kitűnt, hogy helyesen gondolkodott. Minden jel arra mutatott, hogy Ferdinánd a magyarokkal szemben sem akarja őszintén megtartani a fegyverszünetet. Ferdinándnak győri főkapitáuya a fegyverszünet ellenére már februárban megtámadta 1) Tört Tár. 1881. II. 338. 2) U. ott. 336. 3) Bethlen pol. lev. 166—167.
