Századok – 1885

I. Értekezések - Dr. BOROVSZKY SAMU: A longobárdok vándorlása - IV. közl.

TÖRTÉNETI CONGRESSUS. 3 27 mutattak jól védett bástyáikról ; míg végre az iparosok és a parasztok háborúi annyira vitték a dolgot, hogy a városok területein akármilyen nemesnek azon felül még polgárrá is kellett lennie, a polgári jog gyakorlatát a városok iránti hűséggel meg is érdemleni ! Visszatérvén a nyilvános körmenetek különböző fajaihoz, meg kell vallanunk, hogy mind ezen felvonásokat felülmúlják elevenségre és változatosságra nézve a polgároknak, mai napon majd a divatból kiment, nyilvános menetei. Emlékszem gyermekkoromban, hogy a fegyveres polgárság saját zenéjével miképen tisztelgett az úrnapi körmenetnél, a nagyobbszerű koronázási ünnepélynél, társaik temetéseinél stb. Magának Pozsonynak báromféle polgársága volt, azaz : a lövészek, a vadászok németes alakban (a váraljai lövész-egylet külön polgársággal bírt) és a magyar ruhájú kapások, kikhez hasonlók még mai napon is a budapest-józsefvárosi polgári katona-féle maradványok, ezek többnyire magyar iparosokból és szőllősgazdákból állottak. Az előbbiekből, t. i. a lövészekből, mely egyesület talán a polgárok legtöbbjeit foglalta magában, kerültek ki az országban majd egyenlő ruházatú más lövészek, kiknek lovas őrnagyuk, saját zenéjük, lövöházuk is volt. Ezek tartották májusban, egyik vasárnapi délutánon a kivonulást. Élükön mentek a czélmutatók tábláikkal, melyeket a Zichy, Pálffy, Grassalkovits és Viczay családok értékes jutalmakkal díszítettek fel. Ezen meneten kivül folyt vasárnapokon kint a lámpáknál is gyakorlott czéllövés, a lúdlödözés, a kecskebak-íéle jutalmazás, stb. Volt e lövésztársúlatnak harczi emléke is, t. i. egy díszserleg, mely jelenleg a pozsonyi városi múzeumé. Vájjon a lövölde egyik alsó, jobbra eső termében megvan-e még ezen polgárság hősies kivonulása Pálffy diadala alatt Esztergom felé, mely talán Ortelius után emlékűi ki volt pingálva, nem tudom. A vitéz városi polgárságnak, melynek helyét mai napon a naponkint inkább fejlődő tűzoltóság foglalja el, akkor, midőn falaik ostromoknak valának kitéve, helyük ki volt jelelve az egyes bástyákon, mint ezt név szerint majdnem minden egyes erődített városoknál be lehetett bizonyítani. De a körmenetek, melyeket a polgárság tartott, nemcsak a katonai szellemnek fentartására szolgáltak, hanem arra is, hogy minden czéh egyszer egy évben, a czéhládát, mely az adott felségi kiváltságokat magában rejté, *) »A ezéhládákkal való körmenetek Magyarországon«, melyet 1877 ben a Századok ban közlöttem 1. u a. évfolyamaiban az 563-ik és k. 11., a hol az eperjesi gombkötőkről szó vagyon. A czéhekröl említés van a többi közt a »Győri Történ, és Régészeti Füzetek« II. köt, (>8. 171. —