Századok – 1885

I. Értekezések - SZ. S.: Bethlen Gábor ifjúságából

78 TÖRTÉNETI IRODALOM, falfestmény mása és egyéb ábrák világosítanak föl, fejezik be a kötetnek azon részét, mely a püspöki székvárosról szól. Az ezután következő részek a munka legbecsesebbjei. Példátlan fáradsággal, utánjárással bordott a szerző össze mindent, a mit az egyházmegye egyes egyházaira különböző levéltárakban talált. Lelkiismeretesen felhasználja a tizedlajstrom, a bécsi codex s az úgynevezett «chartularium» adatait, s e részben sikerűit oly teljes képet nyújtani, mely az egykori állapotokhoz igen közel áll. A püspökség legnagyobb esperességi kerületét, a biharit, százharminczhét egyházról szóló szakavatott fejtegetései illustrálják; a homorogi kerületben 58, a kalotaiban 35, a kölesériben 44, a békésiben 15, a szeghalmiban 14 egyházról szól. Érdekessé teszi e részt az által is, hogy felemlíti e helynevek ortographiájának minden alakját, miből kitűnik, hogy munkáját e részben a tizedlajstrom rosz helyesírása mennyire megnehezítette. Egyes nevezetesebb helyeknél, minők Debreczen, Szalacs, Belényes, Mező-Telegd, Gyula, az ismertetés egész értekezéssé terjed ; s a műemlékeken, birtokviszonyokon kívül szól, a menynyire a források megengedik, e városok beléletéről is. Számos biharmegyei családnak nyújtja eddig ismeretlen nemzedékrendjét, így az álmosdi Chyrékét, a Zsákai Zoard nemzetségét, a Gesztiekét, a Bajon nemzetségét, az Artándiakét stb. E részben munkája igazán maradandó becsű. Ott azonban, hol nyelvészkedni kezd, s egyés helyneveknek magyarázatát kívánja adni, elveszti lába alól a biztos talajt. Így például Arfánd nevénél az utolsó d betűre megjegyzi »hogy az lehet második személyü birtokrad (tied tuus), vagy még inkább egy, hajdan sűrűn használt s milyenségi neveket alkotó képző, melyet egyaránt csatoltak személy és helynevekhez, mint Árva, Árvád; Buza, Búzád; Vásár, Vásárd stb.« Ez igen zavaros magyarázat. A d ez esetben sem második személyű birtokrag, sem pedig milyenségi neveket nem alkot, hanem régi helynév képző, mint Aszód, Báránd, Kövesd, Disznód stb. helyneveknél. Különben a szerző magával is ellenkezésbe jő, mert alább Bojt nevénél az az utolsó t betűt ő is a régi helynévképző cZ-nek tartja. — Uj-Anda nevének s az Anda személynévnek az anda, andalog szavakkal összekötése, valamint a Herpályi névnek a Hernuk, herepfa, hcrnyú, lóhere, Äere-hura stb. szavakkal egy csoportba helyezése ellen nem hisszük, hogy a nyelvészeknek kifogásuk ne volna. Megjegyzésünk van még az ellen, hogy szerző, minden eruditioja és alapossága mellett nem egyszer a tárcza stílusba esik, a mi ily tudományos apparatusú műben igen feltűnő. így a