Századok – 1885

I. Értekezések - THALY KÁLMÁN: Kocsi Csergő Bálint

66 KÜLÖNFÉLÉK. nagynevű Bod Péter méltónak találá azt egy század múlva magyarra fordítni s »Kősziklán épült, ház ostroma« czímmel, Bethlen Kata grófnőnek ajánlva, sajtó alá rendezni. De a munka az akkori sajtóviszonyok között világra nem bocsáttathatván, — csakis korunkban jelenhetett meg, 1873-ban, a Bod Péter nyomaiba lépett Szilágyi Sándor gondos kiadásában. S azóta Kocsi Bálint nevét a magyar történelmi forrásművek barátai jól ismerik ; rövid életrajzát pedig a mű bevezetésében Szilágyi adja, s hosszabban — önmaga által 1678-ban írva s Zürichbe kiküldve — a Sárospataki Fűzetek 1857-ik évi folyamában jelent meg. Azonban 1678-tól K. Csergő Bálintnak nyoma vész; mi lett belőle tovább ? meddig élt ? mostanáig nem tudtuk. íme, mi oly szerencsések vagyunk a redivivus Kocsi Bálinttal előállhatni ; kimutatni róla, hogy még a szathmári békét is túlélte, és bemutatni őt egészen más — de hozzá méltó — szerepkörben, mint Rákóczi rendületlen hívét ; bemutatni az egykori lipótvári foglyot, nápolyi gályarabot, helvétiai bujdosót — mint Bottyán János híres kurucz. generális tábori titkárát, dörgedelmes manifestumainak, katonás hadi parancsainak élestollú fogalmazóját. Az öreg Bottyánnak, mint vezénylő tábornoknak, hadi irodáját két titkára vezette : Bálint Deák és Mihály Deák, a mint őket közönségesen nevezik vala. Vele voltak ezek nemcsak a főhadiszálláson, de mindenütt a táborokban is, hol az ősz kuruczvezér archívumát és a hadi cancelláriájához tartozó szereket szállító társzekérre ők ügyelének föl, s a katonai irodát és hadi protocollumokat, írnokaikkal azonnal berendezték a cancelláriássátorban, mihelyt a táborba szállás megtörtént. A tábornok, — a ki egyébiránt jó latin volt s ifjabb korában leveleit is többnyire maga szokta írni, — öregségére a sok kardhordozástól, buzogányforgatástól nehézkezűvé vált ; leveleit tehát (még a fejedelemhez vagy gr. Bercsényihez szóló legfontosabb hadi tudósításait is) ekkor már úgy mondá tollba hű titkárainak, Bálint Deák és Mihály Deáknak, a kik mint meghitt, benső emberei, teljes bizalmát bírták. Ügy látszik, régóta ismerte mindakettőt ; Bálintot még szülőföldéről Kocsról, mely a tábornok azelőtti rendes lakóhelyéhez, Esztergomhoz közel fekszik ; de különben Bottyán Tatában is gyakran megfordúlt, úgy szintén Pápán, hol Bálint később scholamesterkedett. Mihály Deák hasonlókép pápai, vagy pápavidéki fi volt, mint ezt már a Pápával tőszomszédos pusztáról Böröllő-rűl vett neve is mutatja. Mert Bálint Deák, — mint a tábornok irományaiból kiderül, — nem volt más, mint az egykori nápolyi gályarab és svájczi bujdosó református lelkész Kocsi Csergő Bálint, ekkor már 60 év körűi járó jó öreg legény; társa és barátja pedig családi nevén