Századok – 1885

I. Értekezések - Dr. LINDNER GUSZTÁV: Ruland-oszlopok a szepesi és erdélyi szászoknál

64 ruland-oszlopok a szepesi és erdélyi szászoknál. A szobor egész hossza, kivéve a talapzatûl használt kő-ró­zsát, 1.05 méter, a kardpenge hossza 75, a fogantyúé 171/2 s így a kard egész hosszúsága 921/2 centiméter. Ezen Ruland tehát társaival szemben különösen alacsony testalkata által tűnik ki, melyet azon körülmény sem képes teljesen ellensúlyozni, hogy a pellengér csúcsán állott. A szobornak fiatalos kinézése s az észlelhető bajusz határo­zottan a németországi Rulandokra emlékeztetnek ; ellenben az egyenes kétélű kardnak a szobor magasságához képest feltűnő hosszúsága s annak függőleges irányban, két kézzel való tartása: — bár Zoepflnél, a kardot két kezében tartó Rulandra nem találunk — olyan körülmény csak, mely e szobortól a Ruland­oszlop tulajdonságát nem vitathatja el, legfeljebb a mellett bizo­nyít, hogy a szobor ilyen alakjában főkép a szebeni provinczia főhelyén gyakorolt vérbíróság jelképeűl tekintendő. A szobor különben rongált állapotban vau, orra leütve ; kezei hiányoztak ; sisakja elől csorba s maga a szobor lábszáraiban töre­tett le valamikor a kőrózsáról, melyre újólag visszahelyeztetett. Minthogy a szobron keresztül ólommal körűlöntött vasru­dak vannak húzva, az állványról való letörés csak szántszándéko­san és nagyobb erőszak alkalmazása mellett történhetett meg, s a sérülés nyomai, a szobornak a pellengérről való ledöntésére lát­szanak vallani. Ha sikerülte szobornak eredetétés rendeltetésétmegfejtenem, akkor eltekintve Ragusától — Szeben délkelet felé a legtávolabb eső pont, meddig a németországi gyarmatosoka Ruland-szobrot vitték. Vájjon a szebeni szűcsöknek ünnepélyek alkalmával a leg­újabb időig divatozó kardtáncza, melyet Süveg Albert szebeni királybíró 1591-ben Báthori Zsigmond erdélyi fejedelemhez tartott beszédében, mint ősrégi szokást említ, a bramstedtiJ ) módjára liuland-táncznak tekinthető-e, nem merem állítani ; de minden­esetre figyelemreméltó körülmény. Maga a szobor érdekes emléke a múltnak s jog- és műve­lődés történelmi értékét legkevésbé sem csökkenti azon körül­mény, hogy a város szertárában történt újbóli felállítása alkal­mával letört és elveszett kezei agyagból állíttattak helyre. Ezen jóakaró, de mindenesetre nagyobb rend-, mint műér­zékről tanúskodó helyreállítás fölött méltán boszankodás tölthet el, de vigasztalást találhatunk Mephisto ismeretes mondásában, mely szerint : . . . die Cultur, die alle Welt beleket, Hat auch auf diesen Unland sich erstreckt. Dr. Lindner Gusztáv. *) Dr. Zoepfl Rulandssäule 215. lpjn.

Next

/
Thumbnails
Contents